A Nemzeti Munkapárt diadala

Száz éve történt: A Függetlenségi 48-as Párt bukása

Fekete MártonSzentesen hosszú időn át töretlen kultusza volt a 48-as eszméknek, a dicsőséges szabadságharcnak, és a jobbágyok felszabadítójaként tisztelt Kossuth Lajosnak. Ezt igazolja, hogy az emigrációban élő kormányzó-elnököt elsők között választották a város díszpolgárává, és még életében róla nevezték el Szentes főterét és főutcáját. De ezt jelezte az a tény is, hogy a szentesiek 1869-től 1910-ig (vagyis 42 éven keresztül) kizárólag függetlenségi 48-as politikust küldtek az országházba. Ez a sikersorozat szakadt meg 100 évvel ezelőtt, nagy traumát okozva a függetlenségi táborban.

Amint ismert, 1906 tavaszán Wekerle Sándor koalíciós kormánya vette át az ország irányítását, amelynek legjelentősebb parlamenti támaszát a Függetlenségi 48-as Párt jelentette. 1909 végétől a párton belüli ellentétek kiéleződtek, amely a kettészakadáshoz vezetett. A parlamenti többség megingása 1910 januárjában a koalíciós kormány megbukott. Ezalatt a Nemzeti Társaskörben már folyt a régi szabadelvűek sorainak rendezése, önálló pártba szervezése, kormányra kerülésük előkészítése. Az új politikai alakulat Nemzeti Munkapárt néven kezdte meg működését 1910. február 19-én.

Az országos eseményekkel párhuzamosan, Szentesen is felszínre törtek a 48-as pártkörökön belül lappangó ellentétek. Az ellenségeskedés elindítója az Alföldi Ellenzék című helyi lap 1910. január 23-i számának vezércikke volt, amely gunyoros modorban értékelte dr. Molnár Jenő függetlenségi képviselő elmúlt 10 éves parlamenti működését. A támadásra a Sima László szerkesztésében megjelenő Szentesi Lap válaszolt, méltatlannak ítélve a laptárs állításait. Ennek ellenére az Alföldi Ellenzékben állandósultak a Molnár Jenő elleni kirohanások. A Szentesi Lap kezdetben higgadtan cáfolta a város képviselőjét mocskoló írásokat, nem mulasztva el kemény bírálatot mondani a Kossuth Ferenc-párt áruló magatartásáról. Az országgyűlési választások közeledtével a két ellenzéki újság viszonya teljesen elmérgesedett, közleményeiben a személyeskedő, az egymást becsmérlő útszéli hang vált uralkodóvá.

A helyi 48-as pártra pezsdítően hatott, hogy Justh Gyula országos pártelnök március 14-én Szentesre érkezett, és Molnár Jenő beszámoló gyűlésén a szentesiek bizalmába ajánlotta az eddigi képviselőt. A jelenlévők Molnárt kiáltották ki jelöltjüknek. Ennek ellenére néhány nappal később a 48-as pártválasztmány Kovács Dénest jelentette ki a szentesi 48-as párt hivatalos jelöltjének, majd hamarosan egy önjelölt is akadt, Kalpagos Szabó Imre személyében. Vagyis az ellenségeskedés azt eredményezte, hogy három 48-as jelölt lépett fel egymással szemben.

Amíg a függetlenségiek egymás ócsárolásával voltak elfoglalva, azalatt a volt szabadelvűek szép csendben munkálkodtak a helyi Munkapárt létrehozásán. Szervezkedésüknek lökést adott a Nemzeti Munkapárt szegedi szervezetének megalakulása, ahol a szentesiek és a környékbeli községek 25 fős delegációval képviseltették magukat. Az eseményen jelenlévő Tisza István fogadta a Csongrád megyei küldötteket, akik nevében dr. Cicatricis Lajos alispán üdvözölte a vezért, biztosítva arról, hogy a megye politikailag vele rokonszenvező polgárai híven fel fognak sorakozni az általa kibontott zászló alá. A szervezés hatékonyságát segítette, hogy az uralkodó Cicatricis Lajost nevezte ki Csongrád megye új főispánjává. A Csongrád Megyei Nemzeti Munkapárt megalakítására 1910. április 3-án került sor Szentesen. Az új párt elnökévé gróf Károlyi Imrét, a végrehajtó bizottság ügyvezető elnökévé pedig Fekete Márton királyi tanácsost választották.

A Nemzeti Munkapárt május 1-jén tartotta meg jelölőgyűlését, amelyen Fekete Mártont kiáltották ki jelöltté. Programbeszéde arra irányult, hogy a kialakult zavaros politikai helyzetben szakítani kell a nagypolitikával, s az erőfeszítéseket a szűkebb szülőföld felvirágoztatására kell összpontosítani. A jelszava tehát: "Mindent Szentesért!"

A választásra június 10-én került sor. A végeredmény: az összesen leadott 1853 szavazatból Fekete Márton 1018 (54,9%), Molnár Jenő 599 (32,3%), Kalpagos Szabó Imre 205 (11%) szavazatot nyert el. Ez azt jelentette, hogy - 42 évi szünet után - abszolút többséggel a kormánypárt szerezte meg a szentesi mandátumot.

A választásokat követően általános levertség vett erőt a Függetlenségi és 48-as Pártban. "A nagy harc befejeződött: a 48-as zászló rongyokba, cafatokba tépve ott hever a sárban. Szentes elbukott, a népe buktatta el." - írta Sima László vezércikkének bevezetőjében, majd így folytatta: "Én nem okolok senkit a világon, de okolom mindannyiunkat, hogy több volt a gyűlölködés a mi táborunkban, mint az elvhez való hűség; . s most összetörten sirathatjuk a múlt dicsőségét, sirathatjuk a zászlót, amely szeplőtlenül lobogott negyven éven át, és ma ott hever letiporva a sárban."

A kortársak ekkor még nem tudhatták, hogy ez volt az utolsó választás, amelyet a régi szabályok szerint tartottak. A közbejött világháború miatt 1915-ben elmaradtak a választások, így 1918-ig Fekete Márton maradt Szentes országgyűlési képviselője. Vele lezárult a magyar parlamenti demokrácia klasszikusnak tekinthető nagy korszaka.

Labádi Lajos