Egy nagyszerű ember emlékére méltó módon nagyszabású kiállítást rendeztek a Koszta József Múzeumban. Száz éve született László Gyula, akinek pályája képzőművészként indult, majd kiváló régész lett, e kétfajta munkásságából látható válogatás a múzeum megyeházi épületében.
Ez László Gyula első időszaki kiállítása a szentesi intézményben ugyanakkor mégsem, utalt Béres Mária, a Koszta-múzeum igazgatója arra a 38 éve elbontott tárlatra, melynek egy része még ma is látható a ligeti épületben. A régész évtizedekkel ezelőtt kiállítást rendezett ott, aminek részeként secco-kat festett a falra. Ezeken egykori kelta foglalkozásokat illusztrált, s egyedül az a rajz maradt meg belőle az utókornak, amelyen önmagát fazekasként ábrázolta. Ez azonban csak egyik kötődése a térséghez, hiszen Felgyőn 22 éven át, 1955–77 között ásatásokat vezetett.
Tevékenységének mindkét területén mély nyomot hagyott maga után az 1910-ben az erdélyi Kőhalmon született, és 1998-ban Nagyváradon elhunyt László Gyula. Az emléke előtt tisztelgő kiállítás és megnyitó beszéd is azt igazolja, hogy napjainkig komoly tisztelet övezi művész és régész körökben is. Fodor István, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója idézte fel László Gyula alakját. Elmondta, hogy mindenekelőtt művész volt. Képein magas szintű szakmai tudás látszik, előszeretettel mintázta meg művészettörténész, irodalmár kortársait. Jó barátja volt többek között Illyés Gyula, Juhász Ferenc, kitűnő kapcsolatot ápolt a szellemi élet szereplőivel, ő maga a nép írók mozgalmához csatlakozott. Hogy miért lett mégis régész? Állítólag, amikor a Louvre kiállítótermében Leonardo csodálatos műveit tanulmányozta, ezt kérdezte magától: "Gyula, te mit keresel itt?" – anekdotázott Fodor István. A főigazgató arra is utalt, hogy abban az időben nagyon nehéz volt a művészetből megélni, márpedig László Gyula családot is akart alapítani.
Rajztehetsége fellelhető a régészetben, ahol a kiállításokon új módszert vezetett be: lerajzolta, hogyan használták egykoron a tárgyakat. A régészeti néprajzzal az archeologia hasznavehetőségét terjesztette. Kutatásainak központjában az ember, a korabeli népélet volt a lényeges. Elmélete szerint az emberi közösségek a mozgatórugói a világ létezésének, ezt kell Fodor István szerint szem előtt tartaniuk a mai kollégáknak.
Jó szakember csak tisztességes ember lehet – ez a tanulság, amikor e nagyszerű emberre emlékezünk, mondta róla a Nemzeti Múzeum főigazgatója.
Az április 18-ig látogatható kiállítás a tudós-művész gyermekei, László Zoltán és Emőke közreműködésével valósult meg. Körben a falakon László Gyula számos portréja, történelmi tárgyú festményei, míg középen a tárlókban a felgyői ásatások avar- és bronzkori, illetve 10.-12. századi leletei láthatók.
Darók József