Húsvétváró a családoknál

Fekete Sándor és Fekete GáborA húsvét minden korosztálynak mást jelent. A szokásokat az idő múlása is alakítja, sőt, tájegységenként és családonként is akadnak különbségek. A következő írásban arra kerestük a választ, hogyan telnek az ünnep napjai néhány szentesi családnál.

Fekete Sándor és öccse, Gábor nagyon várják a locsolkodás napját. Gábor a korábban kelő, az izgalom már 5 óra körül felébreszti ezen a napon. A bátyjával és az édesapjukkal először mindig a nővérüket, Zsuzsát, majd az édesanyjukat locsolják meg. Rokonlátogatóba általában kerékpárral mennek, természetesen egy-két osztálytárs sem maradhat ki. A fiúk egyetlen problémája a locsolkodással, hogy a napjuk felér egy kerékpártúrával, mert a város tőlük legtávolabb eső részeit is felkeresik azon a délelőttön. Mint mondják, a látogatásukkal nagyjából tíz házat tisztelnek meg, ahol csokit és pénzt kapnak. Mivel ügyes, talpraesett gyerekek, idén – az édesapjuk úgy véli – egyedül is el lehet őket engedni a "körútra", ő inkább horgászással töltené a húsvét napját.

Labancz Anett, Emese és EnikőAz érem másik oldala a női nem, akik otthon ülve várják a hozzájuk látogató férfiakat. Ebből a szemszögből beszélt az ünnepről három lánytestvér, Labancz Anett és ikerhúgai, Emese és Enikő. Anett elmondta, hogy ő már sokat segít a készülődésben a szüleiknek, és a nagyobb testvéreinek. A vendégeket szendviccsel várják, ennek az elkészítését rábízzák. A család minden húsvétkor, a hagyományoknak megfelelően kocsonyát főz. Náluk nem szoktak betoppanni az osztálytársak, kizárólag a rokonokra számítanak. A lányok úgy becsülik, mintegy húsz locsolkodó tér be hozzájuk húsvét hétfőjén. A lakás feldíszítésében is szívesen részt vesznek. Az otthon és az iskolában készített dekorációkkal teszik még szebbé a házukat. Emese és Enikő szívesen készítenek az alkalomhoz illő ablakdíszt, ők ezzel várják az ünnepet.

Lukácsné Réczi Aranka a két kisebb lányával, Klaudiával és Szilviával, valamint a párja, Nánási LeventeAkadnak olyan családok, akik inkább elkerülik a sürgés-forgást és bensőségesebben töltik ezeket a napokat. Lukácsné Réczi Aranka azt mondja, nem rajong a húsvétért, és ez nem volt másként gyermekkorában sem. A párja, Nánási Levente ehhez annyit fűz hozzá, hogy bár ő kisfiúként még nagyon élvezte a locsolkodást és az érte járó jutalmat, most, felnőttként már Arankával ért egyet. Ők ketten, és Aranka három lánya azt a megoldást találták ki, hogy vasárnapra és hétfőre "kimenekülnek" a mamához tanyára. Ott családi berkekben ünnepelnek, a magyar szokásoknak megfelelő ételekkel készülnek és mint mondják, esznek-isznak. Úgy vélik, a húsvét manapság a szükségtelen kiadásokról szól, a régi értékek kivesztek belőle, maga a locsolkodás is javarészt anyagi indíttatású. Számukra éppen ezért nem bír olyan jelentőséggel, hogy beszálljanak a mókuskerékbe és a pihenést, a közös programot feláldozzák ezért az átalakult szokásért. Klaudia és a nővére, Szilvia egyetértenek a felnőttekkel. A lányok is jobban szeretik a természetben eltöltött két napot, amelyet focizással színesítenek.

Szamosközi ZsuzsannaAkinek már felnőttek a gyermekei, azok számára más jelentőséggel bír húsvét vasárnapja és hétfője. Szamosközi Zsuzsanna három nagy lánya kiröppent a családi fészekből, a legkisebbel, a 13 éves Rebekával készülnek ezekre a napokra. Zsuzsanna úgy fogalmaz, számára ez a tavasz kezdete. Más alkalmakkor sem szokott utazni, és a húsvétot is évtizedek óta otthon tölti. A készülődésben Rebeka nagyon sokat segít. Mint egy igazi kis szakács, a sütésben és a főzésben is sok mindent önállóan csinál. A nagyobb lányok a párjaikkal jönnek haza a két napra, és ilyenkor együtt van az egész család. Nem maradhat el a nagyszülők meglátogatása sem. Mint nagyon sok nő és lány, Zsuzsannáék sem lelkesednek a locsolkodásért, de "eltűrik" abban az esetben, ha az illető úriember megkíméli a fejüket és inkább a ruhájukat örvendezteti meg a kölnivízzel.

Kép és szöveg:
Králik Emese