2010. március 19.

A jövő társadalma a tét

A kétszeres olimpiai bajnok vívó, az Európai Parlament alelnöke és a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke Schmitt Pál (képünkön) március 12-én Szentesen járt. A "Jöjjön el, beszélgessünk" című rendezvényre hívták - többek között - a szentesi sportegyesületek vezetőit és a média képviselőit. A beszélgetés főbb témaköre volt a "Magyar sport jövőbeni lehetőségei". A program előtt Schmitt Pál meglátogatta az uszodát, ahol két korosztály is edzett. Beleon Zsolt, a Vízilabda Klub részéről tájékoztatta a vendéget az eredményekről, illetve azokról a nehézségekről, hogy milyen körülmények között edzenek a csapatoknak.

Schmitt Pál lapunknak adott interjújában elmondta: nagy öröm ennyi gyereket látni a medencében, illetve milyen dicséretes, ha egy kisváros képes ilyen sporteredményekre.

A feltett kérdésekre véleményét az alábbiakban fejtette ki. A sportra fordítható támogatás tragikusan alakult, ahhoz képest, hogy elvárják tőlünk, hogy a nagyvilággal tartsunk lépést. Az önkormányzatok sem tudnak többet vállalni, mert azok is elszegényedtek. A sportra fordítható összeg a magyar költségvetésnek körülbelül 0,3-0,4 százaléka (ebben már az önkormányzati pénzek is benne vannak), ami a sportbeli riválisaink támogatásához képest csak töredék. A magyar gyerekek 60 százaléka egyáltalán nem sportol, ez olyan stratégiai kérdés, amit a következő kormánynak alapügyként kell kezelnie.

A gyerekek egészsége, jókedve, magabiztossága, munkabírása, önbizalma, a sport jellemformálása, meg kell, hogy követelje: ne csak az az 1,2 millió ember sportoljon ma Magyarországon, hanem hasonlóan Európa más nemzeteihez, ennek többszöröse, 35-40 százaléka lenne a kívánatos. Ez az a tendencia, ami feladatot jelent a következőekben. A koncepcióbeli célok, a gyermek- és diáksport, a tömegsport az alap, a fejlesztés iránya, és ebből nőhet ki az élsport.

Az sem utolsó szempont, hogy az egészséges gyerekből valószínű, hogy egészséges, orvoshoz keveset járó, dolgozni tudó és akaró felnőtt, majd keveset betegeskedő nyugdíjas válik. Itt ma, és most a magyar gyerekek életéről és egészségéről van szó, itt nem lehet vita.

Az állami támogatások elosztási rendszere a sportban ma, fordítva működik. A szövetségek a területi egységekből, sportszervezetekből, egyesületekből képződnek. A szövetségek nem felülről építkeznek, hanem alulról, mint egy piramis. A szavazataikra szükség van, amíg megalakulnak és ezután a szövetségek megkapják az állami támogatást, sőt szponzort is tudnak szerezni. De amikor ezt visszafelé kellene osztani, a pénz elakad. Talpára kell állítani a jelenleg fordítva működő "piramist". A szakági szövetségeknek egész családban kellene gondolkozniuk, nemcsak a válogatott keretekben.

Az önkormányzatok szerepe sem működik igazán jól. A normatív támogatásokat le kellene osztani. Ha valaki 100 gyerekkel foglalkozik, akkor arra a 100 gyerekre meg kell adni a támogatást, hiszen közfeladatot végez a társadalom számára, és akkor azok a gyerekek, talán nem fognak elveszni.

Ez egy hosszú sportpolitikai feladat, koncepció, és lehet bízni abban, hogy Orbán Viktor programjában ez a kérdés stratégiai ágazatként szerepel.

Kép és szöveg:
Garai Sz. Imre