A reálisan gondolkodó szakemberek véleménye szerint a rendszerváltozás óta eltelt húsz évben valamennyi kormány közös mulasztása, hogy nem sikerült megoldani a mezőgazdaság aktuális problémáit. Holott nemzetközi viszonylatban például a szántóterület aránya kimagaslik az EU-tag-államokhoz képest, kedvező a klíma, továbbá a magyar mezőgazdaság - a jószágok létszámát, a műtrágya felhasználást nézve - korántsem terheli annyira a területi környezetét, mint a nyugati országokban. Mégis a jó feltételek ellenére az egységnyi területen előállított hazai termék értéke jóval elmarad az európai átlagtól.
A közelebbi tényekhez és a szentesi határhoz kanyarodva: annak idején itt is sokan felszálltak a "kárpótlási vonatra", olyanok is, akik tőkebefektetés céljából igyekeztek földtulajdont szerezni. Néhány kialakult "magán nagybirtokot" leszámítva a földek tulajdonosi, hektárban kifejezett elaprózottsága egyik általánosítható jelenség, pedig már az első világháború előtt is nyilvánvaló volt, hogy a törpebirtok rossz irány, abból tartósan nem lehet megélni. A mostani világban a kistermelővel - minőségi, mennyiségi, stb. okok miatt - szóba sem állnak a belföldi áruházláncok. Előtérbe került és kerül az összefogás, az integrált termelés, valamint értékesítés jelentősége. Az egyszerű vagy alkalmazkodó szövetkezés nem bolsevik konstrukció, mintául szolgálnak a sok évtizede működő és hasonló nyugati társulások. Erre van jó példa Szentesen is.
Mára felerősödött az a folyamat, hogy a föld tulajdonlása, illetve hasznosítása messze eltávolodott egymástól. Tehát tekintélyes részben bérletesek művelik a termelési területeket, együttesen "kialkudott" bérleti díj fejében. Bizonyos fokig rendezetlen volt a bérleti időtartam nagysága, ami elbizonytalanította az agrárvállalkozókat, hiszen ki fektet be szívesen fejlesztési pénzeket a bérelt területekre, amikor annak művelési jogosultsága csak pár éve szól? Az idevágó törvény szerint húsz évre is köthető bérleti szerződés a megfelelő feltételek alapján. Különösen érinti ez az állattenyésztési ágazatot, de a takarmányellátó növénytermesztést is.
A külföldiek földvásárlási korlátozásával kapcsolatos moratórium meghosszabbítási ügye újra a földtulajdonlásra irányítja a magyar mezőgazdaság szereplőinek figyelmét, azokét is, akik most még mesterségesen ki vannak zárva belföldön a földvásárlás, a földhöz jutás lehetőségeiből.
A versenyképesség, a technológiai korszerűség szintén egyenrangú érdeklődést érdemelne. Manapság a mezőgazdasági termékek mintegy 70 százaléka a társas vállalkozások, szervezetek és agrárcégek köréből kerül ki. Más gazdálkodók és termelők felzárkózására nagy szükség lenne, hivatkozva a különféle igénybe vett pénzügyi támogatásokra is. Az említett földkérdés, a birtokpolitika teendőinek megoldása - a gazdasági és ezen belül a mezőgazdálkodási demokrácia jegyében - kívánatossá teszi az indokolatlan előnyök és a célzatos hátrányok elhagyását a teljes körű érdekérvényesítésben. Egyenlő elbírálás kell tekintet nélkül a különböző agrárcsoportokra, rétegekre és a termelési formákra, birtoknagyságra. A teljesítmény is, legyen állandó mérce a helyi körülményeket is meghatározó országos léptékű döntésekben!
- bert