Szentesiek az 1848/49-es szabadságharcban

Szentesi öreg honvédek (1898)A honvédség szervezése 1848 májusában vette kezdetét. Csongrád megye településeihez legközelebb a szegedi "gyülhely" esett, vagyis a III. zászlóalj gyülekezési helye. Szentesen május utolsó napjaiban került sor az első "nemzeti katonai újoncok" (honvédek) toborzására. A városnak 40 újoncot kellett kiállítania és Szegedre szállítania. Az ekkor bevonult szentesiek június végétől részt vettek a Tisza-vonal védelmében, majd az egyre keményebbé vált délvidéki harcokban.

Amikor a képviselőház Kossuth Lajos előterjesztésére július közepén megszavazta a kormány által kért 200 000 újoncot, Csongrád vármegyének összesen 1615 újoncot kellett kiállítania. Szentesre ebből 328 fő esett. A szeptember közepén megkezdett toborzás az elkövetkező hónapokban szinte megszakítás nélkül folyt, egészen a végnapokig. 1849 márciusáig a város összesen 371 katonát állított ki, akik közül 235 fő az újonnan szervezett honvéd zászlóaljakba, 136 fő pedig a Hunyadi-, Turszky- és Rákóczi csapatokba nyert besorolást. Április közepén a város újabb 162 újoncot állított ki, házhelyet és 1 hold földet adva jutalmul az önként bevonultaknak.

A szentesi honvédek akiknek összesített létszáma 500-600 fő között lehetett ott voltak szinte minden nevezetes csatában. A legtöbben Perczel Mór és Guyon Richárd alakulataiban szolgáltak, de sokan harcoltak Görgei, Damjanich, Bem, Klapka, Leningen, Kmetty, Dembinszki, Nagy-Sándor, Kazinczy és Vécsey seregében, a péterváradi várőrségben, valamint a szabadcsapatokban. Helytállásukkal dicsőséget szereztek maguknak és városuknak.

Az 1867. évi kiegyezés után az elsők között alakult meg a Szentesi Honvédegylet, amely segítette a volt 48-as honvédek boldogulását. Működése megkezdésekor összeállította a volt honvédek és honvédtisztek névjegyzékét, feltüntetve azt is, hogy az érintett személyek kiknek a parancsnoksága alatt szolgáltak, és milyen ütközetekben, csatákban vettek részt. E jegyzék segítségével ismerkedjünk meg néhány "névtelen" hőssel, akik végigharcolták a szabadságharcot, s akik közül többen életüket áldozták a hazáért. Részletek a jegyzékből:

Arnót Mihály napszámos 18 évesen állt be közvitéznek Perczel Mór seregébe, s részt vett Új-Arad és Szenttamás ostromában, valamint a tite-li, becsei, becskereki csatákban. Baktai Zsigmond főtrombitás volt Perczel 5. huszárezredében, és 1848 decemberétől a fegyverletételig szolgált tizedesi rendfokozattal. Szilágyi Sándor napszámos közvitézként szolgált Perczel táborában, az 5. huszár ezredben. Részt vett két sző-regi, becskereki, uzdini, per-laszi és több csatákban a Bánságban. A becskereki csatában a bal szemére kardvágást kapott, szeme ép ugyan, de nem lát rajta - írják a honvédegyleti névjegyzékben. Fehér János 18 éves közvitézt édesanyja jelentette be a Honvédegyletnél. Eszerint: Fia Perczel táborában, a 30. zászlóaljban szolgált 1848. szeptembertől; az Óarad melletti, Maros körüli sáncok ostromlásánál puskalövés által mellbe lövetett, s 1866-ban nyomorékul Szentesen elhalt.

Folytassuk a sort Kanyó Imre szabómesterrel, aki a 14. zászlóalj 5. századában szolgált Görgei táborában. 1848 szeptemberétől Világosig harcolt, őrmesteri rendfokozatot ért el. Ott volt a pákoz-di, schwecháti, nagyszombati, pandorfi, iglói, branyiszkói, szini, kápolnai, mezőkövesdi, hatvani, váci, nagy-sallói, győri, komáromi, miskolci és a keszthelyi csatákban. Mindössze 22 éves volt, amikor letette a fegyvert.

Sréter Ferenc bádogos tanonc 16 évesen állt be Görgei seregébe, majd az aradi várőrségnél szolgált irányzóként. Csatái: Igló, Branyisz-kó, Mezőkövesd, Hatvan, Kápolna. Rácz Bálint 17 éves parasztfiú élete első ütközetében Titelnél elesett. Bartha János tanácsnok önként állt be a 102. vásárhelyi honvéd zászlóaljba, ott hadnagyi rangot kapott. Utóbb büntetésből besorozták a 61. császári gyalogezredbe, ahonnan két év múlva szabadult. Dongó Nagy Bálint földmíves 15. életévében járt, amikor beállt közvitéznek Guyon 104. zászlóaljába, s 1849. áprilistól részt vett a szikicsi, verbászi, hegyesi, szegedi és temesvári ütközetekben. Szalai János 43 éves földmíves tizedesként szolgált Guyon seregében. A titeli csatában elesett; három gyermek maradt utána. Horváth Mihály közvitéz szintén Guyon táborában szolgált. 1849. júniusban a szikicsi csatában elesett; négy gyermeke maradt árván. Félegyházi Török József közvitézt özvegye íratta be a névjegyzékbe. Elmondása szerint férje Guyon táborában, a 62. zászlóaljnál szolgált. Szekerész volt, 1848. májustól a nagybecskereki csatáig szolgált, hol csata közben lováról lövetett le, s ott meg is halt. (Egy gyermek atyja volt.) Udvardi József és Udvardi Sándor napszámos testvérpár ugyancsak Guyon zászlóaljánál szolgáltak közvitézként. Részt vettek a szikicsi, verbászi, titeli, szegedi és temesvári csatákban. Kettejük közül József a szegedi csatában elesett.

Még hosszan folytathatnám a nevek sorolását, de talán a kiragadott életutak is igazolják, hogy a szentesiek kivették részüket a szabadságküzdelemből, emberi és véráldozat tekintetében egyaránt. Nekünk, kései utódoknak a kötelessége, hogy őseink helytállása előtt fejet hajtsunk, példának tekintsük, s tegyünk róla, hogy áldozatuk ne merüljön soha feledésbe!

Labádi Lajos