"Szentes kincsei" voltak, de már nem azok (2.)

Korábbi számunkban közöltük Vass Tamás ny. környezetvédelmi szaktanár cikkének első részét. Most az írás második, befejező részét olvashatják.

Aztán a távolsági buszjáratok beindulásával a nevezett árkádsor tovább degradálódott: az árkádsort mintegy előgyártott házelemnek nézve befalazták a hajlatokat és alkalmi buszállomást alakítottak ki benne szolgálati helység és váróterem létesítésével. Az új buszállomás üzembe helyezése után - éppen a belváros kiépítetlen-sége miatt - üzletek telepedtek bele és jelenleg is ez a helyzet.

A teljesség kedvéért említem meg, hogy az árkádsor baloldali szárnya - a parókia és a templom közötti szakasz - is jelentős látványérték csökkenést szenvedett az elmúlt évtizedekben, bár elkerülte a beépítést.

Ugyanis az '50-es években a parókia hátsó oldalához csatlakozó lejtős terület még fátlan és beépítetlen volt, ahol a lejtőn rétegvonalas elhelyezésű, egymástól több méteres távolságban, téglából kirakott, széles egylépcső fokok helyezkedtek el, sétálóparkként funkcionálva. Ez a környezetkialakítás tette lehetővé, hogy mindkét árkádsor látható volt a csongrádi útról nézve és jól látható egységbe foglalta a járásbíróság, a parókia és a Szent Anna-templom látványképét. De szép útvonalon juthatott be a város főterére a Szent Anna utcán haladó is: a sétálóparkból láthatta a Kurcát és a ligetet egyre magasabbról, majd az árkádsor alatt és az Erzsébet parkon átsétálva érkezhetett a Kossuth térre. Így találó volt a '60-as évek elején az a várossal foglalkozó újságcikk, amelyben a szerző "olaszos hangulatú" kisvárosnak aposztrofálta Szentest.

Ez a tudatosan megkomponált, a természeti és az épített környezet közötti harmónia és a város valóban látványképe ezen az oldalon is megszűnt létezni. Az egykori sétálópark területét vitatható kinézetű és értékű épület foglalja el, a szabad talajfelületekre fák települtek és ez a zavaros kulissza torlaszolja el ezt az ihletett mérnöki alkotást a szépségre igényes és kíváncsi szemek elől.

Mit láthat ma a csongrádi úton közlekedő a város alá érkezve? Épületek, építmények és a zöld növények zavaros össze-visszaságát, mintha egy őserdőben alvó egykori városba érkezne. Hiába tehát a belbecs, ha a külcsín igénytelen és elhanyagolt.

A történetek fényében ki lehet mondani: mindkét "beavatkozás" drasztikus megbecstelenítése volt az egykori építész főmérnök szellemi alkotásának. Sajnos az építészeti alkotásokat nem védi szerzői jog, mint az irodal-miakat. Így a döntési helyzetben lévő hatalom kíméletlenül érvényre juttatta akaratát. Az árkádsor csak környezetével együtt adta azt a vizuális élményt, amit tervezője megálmodott. Így környezetétől megfosztva csak értéktelen és értelmetlen téglahalmazzá vált, amit akkor egy kis odafigyeléssel, hozzáértéssel, áttervezéssel meg lehetett volna menteni.

Időszerű lenne tehát a nevezett árkádsor rehabilitációja, amit össze lehetne kötni a közel 100 éves járásbíróság épületének renoválásával. Erre ad lehetőséget utóbbi években történt látványos kiépítése, ami sok évtizedes mulasztást pótolt. Megnőtt a szép és reprezentatív üzlethelyiségek száma, amelyek között üresek is vannak már. Az árkádsorba "aplikált" üzletek ide telepítésével forgalmuk is megnőne. A beépített árkádsor kibontásával pedig legalább a térfelöli kép látványa javulna és egyszer talán a hőközpont áthelyezésével az árkádsor visszanyerné városkép meghatározó látványértékét. Az árkádsor baloldalán a sétálópark visszaállítása jelenthetné a megoldást, amely kiszabadítaná kényszerű fogságból ezt a városképi jelentőségű építményt. Intő, figyelmeztető példa ez: a műemlékekben, műalkotásokban szegény város jobban becsülje meg a múltban született és városképi szempontból döntő jelentőségű építészeti alkotásokat. Kerüljenek ezek környezetükkel együtt helyi védelem alá! Ez a nemes gesztus méltán fejezné ki az utókor elismerését a városért sokat tevő egykori építész főmérnök alkotó munkájának, elsősorban annak megbecsülésével és megőrzésével.

A másik "inkognitóba" kényszerített régi épület a nemrégiben mintaszerűen felújított Kiss Bálint utcában, a református imaház melletti jelenlegi társasház (Kiss B. u. 10.). Ez volt az ún. "Ökörhajcsár" ház, amelynek érdekes és egyedülálló sajátossága a lakótornya volt. A lakótorony nem önmagáért való része volt az épületnek. Létesítése összefüggésben volt a vágómarha kereskedelemmel még akkor, amikor a vágóáru saját lábán ment a piacra, csapatokban, csordákban hajtva, terelve. Ez a vonulás a földutakon jelentős porképződéssel járt és a házban lakó kereskedő ezt a porfelhőt leste feltűnni a látóhatáron épülete lakótornyából. Legalább is így mondták még az '50-es években erről az épületről.

Az '50-es években az épület még kitűnő, érintetlen állapotban állt. (A Bertók család lakott benne.) Az épület alsó termében korábban helyi újság nyomdája működhetett, erre utalt az épület falán és a terem fémredőnyein olvasható feliratok. 1951-52-ben már üresen állt és átmenetileg itt működött az MRSZ (Magyar Repülő Szövetség) helyi alapszervezetének repülő-modellező köre is.

A nevezett épület jelenléte, látványa, karaktere jól illeszkedett az utca régi épületei sorába és meghatározó jelentőséggel bírt az utca és az egész belváros városképének. Aztán valamikor, talán a '70-es évek elején úgy végezték el az épület felújítását, hogy egyszerűen lebontották a tornyát és lapostetejű, jellegtelen, szocreál doboz épületté degradálták ezt a városképi jelentőségű régi épületet.

Ezzel ismét csak a várost fosztották meg egy építészeti látványértékétől, ami pedig jól jött volna a közelmúltban, amikor a régi hangulat keresése és visszaállítása volt az utca felújításának fő célkitűzése.

Szolgáljon ez az írás is az elmúlt korok tanúi, a régi épületek jobb megbecsülésére és megőrzésére és a város iránti szeretet, megbecsülés és szakértelem vezérelje azokat, akik felelősséggel döntenek városképünkről.

Megfontolása ajánlom, hogy a város köz- és lakóépületeinek épségét, tisztaságának megőrzését szolgálná, ha a városunkban felnövekvő nemzedékek megismerhetnék a város építésének történetét, a városért sokat tevő emberek nevét, életét, munkásságát - ezzel élettel telne meg az utcák elnevezésére választott személynevek is - azáltal, ha az általános iskola felső tagozatos történelem oktatásában helyet kapna - néhány óra erejéig - ez az ismeretanyag is és elkészülne ennek oktatási segédanyaga képekkel illusztrálva, sőt készülhetne video segédanyag is. A jelenleg reneszánszát élő helyi film- és video kör bizonyára partner lenne ebben a munkában.