Távol a hazától

Kétszáz éve született Horváth Mihály történetíró (II.)

A szabadságharc leverését követően 18 évi száműzetés következett. Lipcse, Brüszszel, Párizs, Montmorency, Genova, Nizza, Firenze, Genf voltak tartózkodási helyei. 1856-ban visszatért Brüsszelbe, és komoly történeti kutatásokat végzett az állami levéltárban. Az 1447-től 1625-ig terjedő időszakra nézve 490 magyar vonatkozású oklevelet tárt fel, amelyeket Magyar történelmi okmánytár a brüsseli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból címen tett közzé 1857- 1859 között, Hatvani Mihály álnév alatt. Az emigrációban írt következő munkájában a reformkor időszakát dolgozta fel Huszonöt év Magyarország történetéből 1823- 1848-ig címen. Az volt a célja, hogy a hazai fiatalságot megismertesse a forradalmat megelőző korszak eseményeivel, a külföldieket pedig a "magyar ügy" mellé állítsa. A háromkötetes munka Genfben jelent meg 1865-ben. Toldy Ferenc, a jeles irodalomtörténész lelkesen üdvözölte Horváth Mihály új művét. "Csak magasztaló szavaim vannak, sőt a csodálás szavai e teremtményed felett. Kétség nélkül lehetnek benne adati hibák; lehetnek dolgok, miket egy későbbi idő jobban fog tudhatni. De te megteremtetted e kor históriáját, s érdemed halhatatlan" - írta Toldy, majd a következőkép számolt be a könyv hazai fogadtatásáról: "Te a nap oroszlánja vagy. Híreddel, magasztalásoddal tele a két haza. Minden ember olvassa, dicséri s áld tégedet."

Szintén Genfben jelent meg másik korszakalkotó munkája: a Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben. A nagy feltűnést keltett könyvet magyar kiadója, Purky Miklós, a forradalmi kormány volt komáromi biztosa jelentette meg 1865-ben. Mar-czali Henrik e munka kapcsán állapította meg: "Mindnyájan tudjuk, minő hatása volt e munkának itthon. Nemzeti történetíróvá ép ez a tiltott könyv avatta Horváth Mihályt. Ki ne akarta volna megtudni az igazságot azon események felől, melyek megrezegtették a magyar szívnek minden húrját; ki ne hitt volna annak a tudósnak, ki oly közel állott az események műhelyéhez? Boldog emlékű Erzsébet királynénk e könyvből óhajtotta megismerni azon kérdéseket, melyek a nemzetet elválasztották királyától, ennek segítségével kívánt véget vetni a bizalmatlanság százados átkának."

1867-ben új korszak kezdődött Horváth Mihály életében. A száműzött hazatérhetett, és itthon kamatoztathatta külföldön szerzett tapasztalatait, tudományát. A nemzet és az uralkodó érdemeihez méltóan fogadta. Tudományos tisztségei mellett bizonyára elégtétellel töltötte el, hogy ő taníthatta a magyar történelmet az ifjú trónörökösnek, Rudolf főhercegnek. Nem hagyott fel a történetírással sem: 1869-ben megjelentette Zrínyi Ilona, 1872-ben pedig Fráter György életrajzát, majd 1878-ban közzétette A kereszténység első százada Magyarországon című értekezését. Horváth Mihály történetírói jelentőségét legtalálóbban Fraknói Vilmos foglalta öszsze, amelynek lényege: Horváth Mihály nemcsak arra a korra gondolt, melyről írt, hanem a közönségre is, akinek írt. Nemcsak kutató akart lenni, hanem buzdító, lelkesítő tanító is, ki mindig arra törekedett, hogy a 19. század vezéreszméit hirdesse. Mindegyik művét átlengi az erős hazafi-érzés, a szabadság, alkotmány és haladás érdekei iránti lelkesedés, mely írásainak nagy szubjektivitást kölcsönöz. Senki sem tudta annyira megkedveltetni a történelmet a nagyközönséggel, mint Horváth Mihály. (Folytatjuk)

Labádi Lajos