A román csapatok betörése

90 éve történt - Idegen katonai megszállás Szentesen (I.)

Vöröskatonák (köztük szentesiek)Városunk történetének egyik legsötétebb időszakának számít az egy éven át tartó román katonai megszállás. Ittlétük alatt a román egységek nagymennyiségű élelmiszert, ruhát és takarmányt foglaltak le minden ellenszolgáltatás nélkül, és rendkívül nagy károkat okoztak az középületek és iskolák (megyeháza, városháza, gimnázium stb.) berendezésében. A román városparancsnok szigorú rendeletekkel irányította a település életét; mindjárt az első napon bevezetve a sajtócenzúrát. Hasonló megpróbáltatásban utoljára 1861-ben volt része a szentesieknek, amikor adómegtagadás miatt 5-600 fős császári katonaság szállta meg Szentest.

Az előzmények a köztörténelemből ismertek. A párizsi békekonferencián a külügyminiszterek tanácsa 1919. február végén határozatot hozott a magyar és román csapatok közti semleges zóna létrehozásáról, amelynek lényege az volt, hogy a román hadsereg előrenyomul a Szatmárnémeti-Nagykároly-Nagyszalonta-Arad vonalig; a magyar csapatok pedig ellenállás nélkül visszavonulnak. Március 20-án az antant katonai misszió vezetője, Vix alezredes, átadta Károlyi Mihály köztársasági elnöknek a magyar-román demarkációs vonal kialakításáról szóló jegyzéket, amelyet Károlyi elfogadhatatlannak minősített. A kritikus napokban az ország vezetését a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja tagjaiból alakult Forradalmi Kormányzótanács vette át; március 21-én kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Három nappal később Kun Béla külügyi népbiztos jegyzéket intézett az antant nagyhatalmakhoz, amelyben hangoztatta a Tanácsköztársaság békés szándékait, elismerte az 1918. október 13-i belgrádi fegyverszüneti egyezményt, de elutasította a Vix-jegyzéket.

Várható volt, hogy hamarosan megindul a cseh és román csapatok támadása. Az ország kiszolgáltatott helyzetbe került, hisz amint ismert, a Károlyi-kormány hadügyminisztere - Linder Béla - eléggé felelőtlenül szélnek eresztette a harcedzett magyar hadsereg jelentős részét, ezáltal a határok védtelenül maradtak. Éppen ezért a tanácskormány első intézkedései egy új hadsereg megszervezésére irányultak. A Forradalmi Kormányzótanács március 30-án közzétette XXIII. számú rendeletét a Vörös Hadsereg felállításáról. Ezt megelőzve, két nappal korábban Szentesen toborzó nagygyűlést tartottak a Kossuth téren, amelyen a vezérszóno-kok a megszállók kiszorítására, a proletárhatalom megvédésére, a forradalom területi kiterjesztésére szólították fel a hallgatóságot. A felhívásra 200 volt kiszolgált katona jelentkezett az új hadseregbe, akiket Hódmezővásárhelyre vezényeltek.

Néhány nappal később a békéscsabai 6. hadosztály toborzóbizottsága is megkezdte működését Szentesen. Két nap alatt 44 lovas, 34 tüzér, 11 árkász és 4 távírász katonát, összesen 113 főt toborzott be. Felszerelés céljából a tüzéreket Túrkevére, a lovasokat Orosházára, a távírászokat Békéscsabára, az árkászokat Kunszentmártonba irányították. Ugyanekkor Szentest jelölték ki a gyalogos katonaság összpontosításának egyik gyűjtőközpontjává: a békéscsabai 6. hadosztály 101. dandárcsoportja rendezte be gyűjtő- és felszerelési állomását városunkban. A toborzóbizottság jelentése szerint a szentesi toborzójárás területén két hét alatt 752 fő lépett be a Vörös Hadseregbe: 382 gyalogos, 78 lovas, 104 tüzér, 24 műszaki, 5 árkász, 8 telefonista és 151 újonc. (A mindszenti toborzójárásban 771 fő, a hódmezővásárhelyiben 704 fő; vagyis Csongrád vármegye területén belépett összesen 2227 fő.)

A honvédelem megszervezése április közepétől még sürgetőbbé vált, mivel a román hadsereg megindította a támadását Magyarország ellen. Csapatai előrenyomultak a Szamos és a Maros között; április 23-ra elfoglalták Mátészalkát, Gyulát, Debrecent és Hajdúszoboszlót. A csehszlovák hadsereg Ungvárnál ugyancsak támadást indított. A Forradalmi Kormányzótanács a román csapatok elleni harc felvétele mellett foglalt állást; Bhöm Vilmost kinevezték a keleti hadsereg főparancsnokává, Stromfeld Aurélt pedig vezérkari főnökévé. Közben 1919. április 27-én a Szegeden állomásozó francia csapatok megszállták Makót és Nagylakot. A román hadsereg elfoglalta Kabát, Balmazújvárost, Hajdúnánást és Nyíregyházát. A Vörös Hadsereg védelemre rendezkedett be a Tisza vonalánál. A 6. hadosztályhoz tartozó alakulatok zömét Szolnokra, a Makó-Hódmezővásárhely-Orosháza körzetében levő vörös alakulatokat (mintegy 5-6000 főt) Szentesre irányították. A következő napon átkeltek a Tisza csongrádi oldalára, és védelmi vonalat építettek ki.

Az előrenyomuló román csapatok április 29-én éjjel megszállták Szentest. Piscu-reanu őrnagy, a megszálló csapatok parancsnoka, 30-án hajnalban közölte első parancsait a város régi, polgári tanácsának helyben levő tagjaival. Ennek alapján még aznap megjelent az első plakát, amely elrendelte a fegyverek, katonai ruházati anyagok azonnali beszolgáltatását, a házak kapuira az ott lakók neveinek kiírását, és megtiltotta a csoportosulást.

Labádi Lajos