Hosszú éveken keresztül, mondhatnám azt is, hogy közel három évtizeden át a szentesi Vízmű Labdarúgó Szakosztályánál tevékenykedtem utánpótlás edzőként, megszakítás nélkül. Feledhetetlen időszak számomra ez a nem kevés idő, hisz gyermek labdarúgó edzőnek lenni a legfelemelőbb érzés az ember életében, melyet nem fog elfelejteni soha senki, akinek ezt az Isten megadta.
Ezekben az időszakokban, sorozatban rendeztünk a gyermek labdarúgók részvételével "Emlék Finálékat", azoknak az elhunyt szentesi labdarúgók tiszteletére, akik itt éltek, itt dolgoztak, sportoltak és játékukkal szórakoztatták a nagyérdemű közönséget.
Megemlékeztünk: Pusztai László, Zöldi László, dr. Pethő László, Mikecz Sándor kiváló labdarúgókról, akik életük során, éveken keresztül voltak a város kiemelkedő sportolói.
Szerintem ez a minimum, amelyet kegyeletből, tiszteletből, belső emberi érzésből, humánumból megadhatunk tisztelt sportbéli barátainknak.
Ez a hagyomány érthetetlen módon, nem tudom, hogy miért, de megszakadt!? Nagyon fájó ez, nemcsak számomra, de úgy gondolom azok számára is akik elvesztették labdarúgó hozzátartozóikat, és egy gyermek-foci tornával sem emlékeznek az elhunytak érdemeire. Akik kvázi felemelték ezt a sportágat, felkeltették a figyelmet nívós tehetségükkel, technikájukkal.
Engedtessék meg, hogy itt is említsek néhány nevet, akik rutinos tehetségükkel emlékeinkbe vésték nevüket: Nádai Ferenc, Gujdár László, Koncz István, Gágyor János, Horváth Mihály, Galló Sándor, Süli Mátyás és még sorolhatnám a sportolók neveit, akik már nincsenek közöttünk, de még sokunkban él az emlékük. Méltók arra, hogy egy-egy tornával rájuk is emlékezzünk, hiszen a ragyogó tehetségük sok szép órát, napot nyújtott annak idején a közönség számára.
Kéréssel fordulok azokhoz az utánpótlás labdarúgó edzőkhöz, akik ma is tevékenykednek, hogy folytassák ezt a tiszteletbeli hagyományt itt Szentesen, és kérem azokat a volt labdarúgó társakat, barátokat, hogy segítsék ennek a mozgalomnak az újjáéledését.
Tudatában vagyok annak, hogy ez pénz kérdése is, azonban párosítani kell az ember érzésével, akaratával és szívből jövő tettével. Úgy könnyebb megoldani dolgokat, ha a fent leírtak élnek, vannak bennünk. Én még bízom és hiszek az emberek jóérzésében.
Abonyi János
volt labdarúgó
és utánpótlás edző