Bakaruhás múzeum

Rejtett értékek?

Szentes, műszaki helyőrség a Tisza partján címmel adták át a 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj csapatmúzeumát. Alcíme szerint a város 1848-2009 közötti katonatörténetébe nyerhetünk bepillantást, azonban az igényesen kialakított tárlat bőven szolgál helytörténeti adalékokkal is.

Ferenc József bakái, huszárok, nehézbúvárok és hídépítők történetébe vezet a kiállítás, mely folytatása a laktanya korábban egy másik épületében működő múzeumának. Az még főleg a huszáremlékek bemutatására koncentrált, a műszakiak napjára időzített csapatmúzeum három terme már többet nyújt.

A "történelemóra" az első teremben az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének történetével kezdődik, melyben szentesi alakulatok is szolgáltak, s a városunkból elszármazott katonák eljutottak az olasz hadszínterekig, a Kárpátokig, útjukat térképen is követhetjük. Számos szentesi katonafotó is felidézi az I. világháború korát, mely technikai fejlődést hozott a fegyverekben: ekkor jelentek meg a hátultöltős fegyverek, egyenruhák mellett ezekből is kiállítottak. A lovasság 1935-ben jelent meg városunkban, az alakulat a magyar huszárság egyik jelentős bázisává vált. Az emlékeiket megörökítő lovas enteriőr, valamint saját, ifjúkori huszárportréja előtt időzött a megnyitó díszvendége, Bognár Gyula, egykori tizedes, a 2/I. huszárosztály nehézfegyver századának nehézpuska irányzója.

A következő helyiség a Magyar Néphadsereg műszaki katonáinak életéről szól, de emléket állít az 1944. október 8-i harcoknak a szentesi hídfőben, illetve a városunkban véráldozat nélküli '56-os eseményeknek. Az utolsó terem a szentesi műszaki katonák közelmúltját, vívmányaikat, béketámogató missziókban való részvételüket mutatja be, enteriőrben.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak jelentős segítséget nyújtott Labádi Lajos, a Szentesi Levéltár igazgatója, valamint a Kosz-ta József Múzeum vezetője, dr. Béres Mária, dokumentumokkal, illetve műtárgyakkal: hidegfegyverekkel, katonaládával, K.U.K.-emlékekkel.

Aki végigsétál a hangulatos termeken, egyetérthet dr. Kovács Vilmossal, a Hadtörténeti Múzeum osztályvezetőjével, aki szerint a kiállítás az ország bármely múzeumában megállná a helyét. Az alezredes a tárlat egyik rendezője, s mint elárulta, már évekkel ezelőtt felmerült egy színvonalas, új kiállítás létrehozásának ötlete. Nyers József, a zászlóalj parancsnoka többször tárgyalt velük, mígnem tavaly végre biztosítottá váltak az anyagi lehetőségek a csapatmúzeum kialakítására. Munkatársaival arra törekedtek, helyi íze is legyen az anyagnak, a látogatók érezzék azt: a város honvédsége az övék is. Előzetes bejelentkezés után a civil lakosság is elmélyülhet a katonamúltban.

D. J.