Álmot játszott a színészkirály

Tóth József Színházterem lett

A színházterem névadó ünnepsége előtti napon - 1909. április 19. - az Alföldi Ellenzék című helyi újságban két és fél oldalon keresztül Tóth Józsefre emlékeztek. Dr. Vajda Antal a címlapon elemezte a színész emberi és művészi nagyságát. Újházi Ede az egykori kollégát idézte és a vele kapcsolatos történetek felsorolásával szerepeit és színészi alakításait elevenítette fel. Később sokszor emlegették a nevezetes sorokat: "Ha élne, mi volna ő most? Színész király! Hiszen vele történt a példátlan eset, hogy egész jelenetet meg kellett ismételnie Rákosi Jenő Aesopusában, addig tombolt a közönség."

"A nagy, a legnagyobbak sorából való. Ideális művész, aki a színpad szeretetében él, s azzal hal meg. Korán, nagyon korán. Emész-tő kór kergette a halálba, művészete delelőjén, s tanári működésének legelején. Mondhatatlan nagy veszteség volt a magyar színészetre." Ezekkel a szavakkal kezdte megemlékezését az újságban Váradi Antal. Az életrajzi tudnivalók mellett megidézte Tóth József emberi nagyságát, szerepeit és haladó, humánus gondolkodását.

"A kerepesi temetőben, Jókai sírján túl, a Szerdahelyi sorában piheni örök álmát és sírjának felírása ez: Nézzétek, az álmot játszom!" Ezekkel a sorokkal fejezte be tisztelgését Váradi Antal.

Április 19-én zsúfolásig megtelt színházteremben Jászai Mari lépett először színpadra és elmondta Vá-radi Antal Előhangját. A hatalmas taps és ováció után Shakespeare: Makrancos hölgy című vígjátékát tekintett meg a lelkes közönség.

Az előadás kezdete kicsit késett, mert fél nyolckor hatalmas zápor zúdult a városra és a nézők lassabban foglalták el helyeiket. A nemzet nagyasszonyát szűn-ni nem akaró tapssal hívták ki újra és újra a színpadra. Az egyik páholyból gyönyörű rózsacsokrot dobtak Jászai Mari elé, amiből kivett egy szálat és ledobta az első sorba "Tóth József unokájának!" felkiáltással. Shakespeare klasszikus darabjában Pethes Imre és Rózsahegyi Kálmán játszottak vendégként. A címszerepet a Farkas társulat művésze: Hadrik Anna alakította.

A bemutató másnapján, kedden táviratban köszöntötték Tóth Józsefnét, az özvegyet és a szentesi születésű Vára-di Antalt, a prológus íróját, a Petőfi Társaság főtitkárát.

A vendégeket dr. Mátéffy Ferenc polgármester köszöntötte, dr. Kelemen Béla főispán pedig a város kedves fogadtatásáért mondott köszöntőt. Tóth Imre, a Nemzeti Színház igazgatója még hajnalban visszatért Budapestre, ezért az ebédnél fia, Tóth László szólalt fel a család nevében. Délután a vendégek a város nevezetességeivel ismerkedtek.

Kedden este telt ház előtt először a szentesi műkedvelők Murger: A nyolcadik pont című vígjátékát mutatták be, majd a Falusi verebek című népszínművet játszották hatalmas sikerrel. A főszerepekben a Nemzeti Színház művészeit láthatták: Ligethy Juliskát és Rózsahegyi Kálmánt. Pethes Imrének ezúttal kisebb szerep jutott, de a közönség igen nagy szeretettel fogadta. Az előadás után hajnalig tartó mulatságot tartottak a Petőfi Szállóban.

Tóth Imre, a Nemzeti Színház igazgatója, a névadó főszereplőjének fia már április 21-én köszönőlevelet írt dr. Mátéffy Ferenc polgármesternek: "A körükben töltött felejthetetlen nap emlékével lelkemben, s igaz hálával szivemben fordulok Nagyságodhoz, hogy a magam és családom minden tagja nevében ez uton is igaz meghatottsággal mondjak köszönetet [.], hogy színházukat boldogult atyámról nevezték el, s erre az ünnepre minket vendégül látni kegyeskedtek. Minden frázis nélkül mondom: életem egyik legszebb örömét köszönhetem Szentes városának, s soha elfeledni ezt nem fogom. A rokonérzésnek annyi tanujelét tapasztaltam egy napi ott tartózkodásom alatt, hogy abban a szép városban, ahol édes atyám született, s ahol az ő emlékezetét oly nemes szeretettel ápolják, otthon érzetem magamat, s ezért az érzésére, ezért a kitüntető fogadtatásért mindég hálás leszek."

Kruzslicz Pál

(Részletek a szerző Thália Szentesen című, később megjelenő könyvéből.)