2009. április 10.

Az Angertea új albuma

A rétegzene szabadsága

Immár nem kétséges, hogy a nagymágocsi illetőségű, ám számos szentesi kötődéssel bíró Angertea helye a magyar metál-szcéna élvonalában van. Új lemezükkel, a Twenty-Eight Ways To Bleed cíművel alaposan megerősítették ezt a pozíciót. Az életkor-tünet manifesztálódásának tekinthető, személyes hangvételű anyag méltó folytatása az utóbbi három-négynek, amelyeken a zenekar stílusának a kikristályosodása és beteljesülése figyelhető meg.

A kérdéses stílus behatárolása nem könnyű. Leegyszerűsítve: az experimentális grunge-metál ritka, ám annál fajsúlyosabb válfajáról beszélhetünk. Egyetlen számon belül számtalan dallam- és ritmusváltást fedezhetünk fel. (Más "normális" zenekar az Angertea egy szerzeményének témáiból minimum négy-öt dalt gyúrna.) Ezeket a váltásokat kevesen képesek követni a közönség soraiban, ezért az Angertea egyéni ízű muzsikája - amely szándékosan nem követ behatárolható nemzetközi példát - a metálon belül is rétegzenének számít. A fanatikusok azonban nagy becsben tartják azt, amit a három srác az aktuális koncerten vagy lemezen összehozni képes.

Ennyien persze nem képesek "eltartani" a zenekart, cserében mintegy felmentik a csapatot a megfelelés rossz értelemben vett kényszere alól. Az Angertea így kizárólag az önmaga által felállított mércének, követelményrendszernek kell, hogy megfeleljen. Vagyis, művészi kompromisszumot szükségtelen kötniük, és jól tudom: ilyet soha nem kötnének.

Más kérdés az anyagi természetű kompromisszum, hiszen a minden igényt kielégítő stúdió, illetve a minőségi koncerthangosítás súlyos pénzekbe kerül. A megvásárlás nem mindig sikerül, ahogyan a lemezkészítés kapcsán sem jött össze. A dob hangzása kívánnivalókat hagy maga után, ami bocsánatos bűn. A zenéből áradó erő azonban elementáris: nem csak hogy átjön, de a figyelmes hallgató tudatában célt is ér, miután a kellő lendületet felvette. Az ének- és a gitártémák egyaránt súlyosak (akár az élet 28 vagy akárhány évesen), amelyeket a dob kiszögel, megtámaszt, vagy csak a pillanatnyi váltást segíti. Az egyetlen magyar nyelvű szám, a Miattad jól oldja azt a feszültséget a lemez közepén, amelyet bőven van idő feltámasztani újra. Minden tekintetben nehéz, ám fantáziadús és változatos muzsikát tartalmaz a Twenty-Eight Ways To Bleed című CD. Ideje elismerni: agyban nagy a kis társaság, amelyik elkészítette!

Olasz Sándor