A nagyböjti időszak sajátos gyakorlatai közé tartozik a böjt, mely elsősorban ételböjtöt jelent, azonban más külső javakra is kiterjedhet. Így például a kedvelt ételekre, italokra, a szórakozásra, sőt az alvásra vagy a beszélgetésre is. A böjt gyakorlata azonban nemcsak az önfegyelem eszköze, hanem egyszersmind önkéntesen vállalt tisztulási és áldozati cselekmény is.
Lényege nem a látható, külső dolgokban rejlik, hanem a belső valóságban, melyben saját akaratunktól Isten akarata felé fordulunk. A böjti időszakban ezen kívül előtérbe kerül az irgalmasság is, mely a másiknak való adományozás mellett a megbocsátásra is kiterjed. Kiemelt jelentősége van ebben a periódusban az imádságnak is, amely hozzá tartozik ahhoz, hogy a nagyböjt elérje a célját és az ember minél többször Istenhez emelkedjen.
A böjti időszak utolsó időszaka a nagyhét, mely a Dominica palmarummal, a virágvasárnappal kezdődik. Ez az Úr jeruzsálemi bevonulásának emlékünnepe. A római katolikus egyházban ezen a napon végzik a barkaszentelést.
A virágvasárnapnak kettős arc van, megjelenik benne Krisztus királyi voltának ünneplése, s legmélyebb szenvedése is. Ezért ezt a napot a szenvedés vasárnapjának is nevezik, a koraközépkortól ettől a naptól kezdve hangzottak el a passiók, egészen nagypéntekig.
A nagyhét legrégibb neve húsvéti hét (septimana pas-chalis), a német megfelelőjében a gyász szó található meg, tehát gyászhetet jelent. A nagyhétből is korán kiemelkedett a "szent három nap", latinul triduum sacrum. A nagycsütörtök az úrvacsora szereztetésének emléknapja, melyet már a 4. században megünnepeltek. A római katolikus egyházban ekkor szentelik meg az olajat, s ekkor történik a lábmosás szertartása is. Az aznap esti szertartás közben a harangok és az orgona elhallgatnak, és csak a tri-duum harmadik napjának kezdetén, nagyszombat este szólalnak meg újra.
Nagypéntek az Úr szenvedésének és kínhalálának ünnepe. A szokások szerint Jeruzsálemben ekkor a keresztények kakasszókor a Gecsemáné kertjébe vonulva felolvasták az elfogatásról szóló szakaszt. Majd a Szent Kereszt templomba mentek, ahol meghallgatták Jézus kihallgatását és imádkoztak annál az oszlopnál, amelynél megostorozták Jézust. Később a Golgotára vonultak imádkozni. Ezután a feltámadás templomába mentek, és ott a sírba tételről szóló evangéliumi szakaszt hallgatták meg.
A nagyhét három utolsó napja a középkorban a nyugalom ideje volt, ekkorra már el kellett készülni a nagyböjti előkészületekkel, mégpedig azért, hogy ezekben a napokban már csak az Úr megváltó haláláról, isteni ajándékairól elmélkedjenek a keresztények.