Ki kell próbálni a hajtányozást

Rejtett értékek?

Értékes, nem állandó nyitva tartással működő szakmai gyűjteményeket bemutató sorozatunkban a vasúttörténeti kiállítás következik. A szegedi székhelyű Vasúttörténeti Alapítvány szentesi gyűjteménye alapvetően a vasút történetét mutatja be, s mint tapasztaltuk, egyben élményteli utazás múltunkba.

Ha nem részletes tárlatvezetést kérünk, akkor is egy órát tud mesélni Valkai Csaba a Korsós soron található kiállításról. Műszaki reszortosként 38 aktív évet töltött a MÁV-nál, de nyugdíjasként is a vonatok közelében van: ő a kiállítás kurátora. Előbb a közeli motorgarázsba vezet, mely tavaly volt 80 éves. Itt beszállunk az ország legrégebbi, még működőképes BC motorkocsijába, s az 1927-es jármű kupéjában máris a múltba kerülünk.

Ilyen jellegű alapítvány nem sok van az országban, de jegyzik a szentesi gyűjteményt, mondja Valkai. A MÁV-tól bérelt egykori barakkos területet ő maga rehabilitálta, ma már a kiállítás szerves része a gondozott környezet, benne díszhalas medencével. Azért az épület közelében mozdonyt is lehet látni, egy 1924-ből való gőzöst, milleniumi kocsival, továbbá kisvasutat, kézi működtetésű hajtánnyal. Az épület falán egy új szerzeményt, igazi múzeumi leletet mutat a kurátor: 1887-es síndarabot, mely betonba volt ágyazva, egy munkagép fordította ki a földből. Ezen gördült be Szentesre annak idején az első szerelvény.

Tizenhat éves az alapítvány, az itteni gyűjtemény 3 éve csatlakozott hozzá. "Hoznak ezt-azt", mondja Valkai Csaba, ő pedig megőriz mindent, amit érdemes. Egy német vasútbarát például jelzőlámpával ajándékozta meg, egy régi hangulatú festményt egy mozdonyvezető festett, egy kolléga apja egyenruhájával gyarapította a kollekciót. Van más is, ami szintén érdekes: pecsétviasz, régi bankjegyek, térképek, de még 5 éves terv-cigaretta is.

A látogatottság pont anynyi, amennyi kell, nyugtázza a kiállítás rendezője. A vendégkönyvben angol, japán és cseh nyelvű bejegyzéseket is találni. Szakmai látogatókon kívül csoportok is betévednek, a tavaly őszi kulturális örökség napi rendezvényen 60-70 érdeklődő is megfordult itt. Valkai Csaba majdnem mindig a környéken van, külön nem toborozzák a látogatókat.

A szoba közepére terepasztalt szeretne berendezni. Ha az éppen felújítás alatt álló gyűjtemény kurátora nem mondta volna, akkor is látszik, hogy szinte minden idejét a kiállításnak szenteli. Az összes részletet szívesen megemlítenénk, azonban a rendezője szeretné, ha bizonyos dolgok a meglepetés erejével hatnának a későbbi vendégekre. A látottak alapján érthető is. Azért annyit elárulunk: a vasúttörténeti tárlaton még a szekrény is sínen van. A látogatás után pedig a hajtányon való utazást is ki kell próbálni.

D. J.