2009. február 20.

Angyal Dávid és a szentesi gyermekévek

Akit a történetírás "nagy öregjének" hívtak.(I.)

Ha napjainkban olyan, valaha hétköznapinak számító fogalmak, mint a pozitivizmus vagy a szellemtörténet nyomtatásban felbukkannak, sokszor talán még a tájékozottabb olvasóknak is csak legfeljebb "dereng" valami e szavak jelentését s főleg jelentőségét illetően. A magyar történettudomány azonban a rendszerváltás óta eltelt húsz évben ismét felfedezte egykori, a marxizmus évtizedei alatt betemetett kútfőit, így azokból előszeretettel merítenek újból napjaink történészei. E folyamat örvendetes velejárójaként mostanában gyakrabban esik szó azokról a hajdan élt kiváló tudósokról is, akik a második világháborút követő átrendeződés időszakáig a Kárpát-medence mértékadó társadalomtudományi gondolkodóinak számítottak. Közülük az egyik legnagyobb, de sajnálatosan szintén feledésbe merült név Szenteshez is kötődik: Angyal Dávid akadémikus-történetíró, a 17. század eseményeinek egyik legfelkészültebb magyar kutatója gyermekkorának egy meghatározó részét itt, Szentesen töltötte.

Angyal Dávid életútja Szentestől mintegy 25 kilométerre vette kezdetét. A majdani nagyhírű pozitivista "bölcselettudor" Engel Dávid néven az akkor még a Jászkun Kerület részének számító, kiváltságos jogállású Kunszentmártonban látta meg a napvilágot 1857. november 30-án, ahol zsidó származású szülei, a Nyitra megyéből érkezett Engel Márton és a Szentesen felnőtt Kemény Fanni, a jászkunok által az izraelitáknak - jórészt a kereskedelemben betöltött szerepük miatt - biztosított befogadó környezetben kezdhették meg közös életüket. A kedvező légkör ellenére Engel Márton gabonakereskedése két év után csődbement, s így boltját bezárva Szentesre költözött, de immáron időközben meggyarapodott családjával. Engelék két, felnőttkort megélt fia, Dávid és az 1859-ben született Béla Kunszentmár-tont tekinthették szülővárosuknak.

Bár Angyal Dávid Kunszentmártont idős korában is mint a "derék várost" emlegette, első emlékképei már Szentesről származtak. A Bach-korszak utolsó éveiben minden szentesi polgár közös szívvel óhajtotta az alkotmányos rend mielőbbi helyreállítását, amelytől egyúttal az 1865-ben - a helység 48-as szerepvállalása folytán - elvett városi rang visz-szanyerését is remélték. A helyi zsidóság ese-tében ehhez a motivációhoz az asszimilálódás vágya is csatlakozott, amelyet végül - a városi cím újbóli elnyerésével egyetemben - a kiegyezés hozott el számukra. A gyermek Angyal Dávid a történelem akaratából tíz éves korában tehát egy életre elkötelezett híve lett a "deáki tettnek", s felnőtt értelmiségiként tiszta konzervativizmusával még a legortodoxabb 67-esek közül is kitűnt. A fentieken túl azonban ebben még egy nagyhatású találkozás is szerepet játszott: a szentesi gimnáziumban Angyal négy évig annak a Csukás Benjáminnak a szárnyai alatt nevelkedett, aki a helyi Deák-párt elnökeként a dualizmus művének egyik legelkötelezettebb szentesi védelmezője volt. Bár mai szemszögből nézve pedagógiailag talán kifogásolható, hogy Csukás a politikát a tanterembe is bevitte, nézeteivel nagyban elősegítette, hogy Angyal Dávidból az a szilárd, következetes jellem formálódjon, akiről az utókornak hátrahagyott művei tanúskodnak.

Angyal Dávid szentesi gyermekéveinek meghatározó élményeit kiegyensúlyozott körülmények között szerezhette. "Szentesen nem voltunk gazdagok, de elég jó módban éltünk," így emlékezett ezekre az időkre. Az 1873-as kolerajárvány azonban az Engel család anyagi helyzetét is megrengette, így a szülők fiatalabb gyermekeikkel Kaposvárra költözve próbáltak meg ismét egyenesbe kerülni. Legidősebb fiúk azonban ekkorra már önálló utakon járt: 14 évesen Angyal Dávid a szegedi piarista gimnázium diákja lett, majd a hatodik osztályt immár pesten, a deák téri (1904 óta új székhelye miatt fasoriként emlegetett) evangélikus gimnáziumban végezte, amely utóbb főként világhírű reálértelmiségiek alma matereként vonult be a köztudatba. 1875-ben letett érettségije után a budapesti tudományegyetemen magyar és német nyelv és irodalom szakon tanult tovább, s Berzsenyi Dánielről szóló dolgozatával mint bölcsészdoktor disszertált.

(Folytatjuk)

Halász Ferenc