Listás avagy más.?

A népképviseleti elv megkérdőjelezése

Labádi Lajos

A választásokról beszélgetünk. Előző számunkban a helyi történésekről tájékoztatta olvasóinkat Labádi Lajos levéltár igazgató. Mára elérkeztünk az országgyűlési dilemmához, mégpedig: kisebb parlament, a hogy legyen, és hogyan alakuljon az egész kérdéséhez. Labádi Lajos így fogalmaz: talán megfontolatlanul fogtak hozzá, szakembereket nem kérdeznek meg, csak a politikusok nyilatkoznak olykor össze-vissza.

- Azt mondják, csak listás legyen - mondja. - A magyar történelemben 1945-ben és 1947-ben volt ilyen választási rendszer, melyet nem fogadnak el demokratikus választásnak. Utóbbit a kékcédulák miatt. A tisztán listás választások dokumentumait a levéltár őrzi. Az induló 10-12 párt jó esetben az első 4-5 húzóemberét jegyeztette, s így történhetett meg például az, hogy Rákosi Mátyás vezette a Csongrád megyei listát is. A csak listás választás megkérdőjelezi a népképviseleti elvet, a pártokat még jobban előtérbe helyezi, holott már így is úgymond túlsúlyban vannak a hatalmukat illetően '90 óta a parlamentben, és szinte az élet minden területén. A pártok beleszólnak a művelődésbe, oktatásügybe, kultúrába, egészségügybe. Nem szabadna, vannak dolgok, amelyeket szakemberekre kel-lene bízni. A tisztán listás választás a magyar gyakorlatot illetően nem fogadható el, egyedül az az érv szól mellette, hogy akkor a választókerületeket nem kellene átrendezni.

Ami a vegyes választási rendszert illeti, Labádi szerint amolyan fából vaskarika, a fele listás, fele közvetlen választott képviselet 1990 óta működik Magyarországon. A levéltár igazgató azon a véleményén van, hogy az is a pártoknak kedvez, és csak részben engedi be a közvetlen választást.

- Milyen a történelmi gyakorlat?

- Ha a történelmet lapozzuk, megtudjuk, hogy Magyarországon 1945-ig közvetlen választókerületi rendszer volt a gyakorlat. A dualista korban tisztán megvolt, hogy X képviselő X terület vagy város országgyűlési képviselője, először 3, majd 5 évre választották meg őket. A képviselőknek kötelező volt beszámolniuk választóiknak a főtéren, kötelessége volt meghallgatni az embereket, és visszahívhatók voltak, ezt a pártlistással nem lehet megtenni, hiszen ő elsősorban a pártjának felelős a munkájával, nem a népnek. Ilyenekről a képviselők ma már nem akarnak hallani, holott ez volt a népképviseleti alapon megvalósított demokratikus rendszer. Ez a rendszer jól működött, majd '90-ben kibicsaklott. Ha valóban azt akarná a politika, hogy a nép, a lakosság ténylegesen beleszólhasson abba, hogy ki legyen a szűkebb régiójuk országgyűlési képviselője, akkor továbbra is ragaszkodni kellene a népképviseletei elvhez, közvetlen választókerületeken alapuló közvetlen választásokhoz.

- Arról is beszélnek, hogy sok időbe kerül az új választókerületek kialakítása.

- Lehetséges, de hogy valóban aránytalanok a mai választókerületek, azt az Alkotmánybíróság is kimondta. Itt nagyon figyelembe kellene venni a történelmi hagyományokat. Nem arra gondolok, amikor a két világháború között Szentes is a nyílt szavazási körbe tartozott, igaz, hogy egyénileg adhatta le szavazatát, de nem titkosan, hanem nyíltan. Csak a nagyvárosokban engedték meg a titkos szavazást. Gondoljunk bele, ha az ember mellett ott áll két csendőr, és fölteszik a kérdést a hadirokkantnak, aki az államtól kapja a segélyt, hogy akkor kire szavaz? Ilyen esetekben, hogyan mert volna bárki is nyíltan az ellenzékre szavazni! Ilyen visszásságok mindig is voltak, lesznek is, itt csak annyit tehet a választási rendszer, hogy a legjobban kizárja a visszaélési lehetőségeket. De tanulni, okulni kell a múltból, mert elődeink nem véletlenül csiszolgatták hosszú ideig. És nem kell menni Amerikába példáért.

- Tehát kisebb létszámú legyen a parlament?

- A választókerületeket rendezni kell, a választott képviselőkhöz a lakosság arányában igazítani. Hajlok afelé, hogy a listást felejtenénk el, maradjon a közvetlen választás. A kisebb települések összefogásával körjegyzőséget hoznak létre. Ez régen is megvolt. Tudni kell, hogy ezekben a kisközségekben is megmaradtak a saját képviselő-testületeik. Mindnek volt 18-20-24 fős képviselő-testülete, de a közös ügyeikre volt egy közös testület is, amelybe azonos számú képviselőt delegáltak, a közös ügyekre összevont üléseket tartottak. Helyi esetben Magyartés és Fábi-ánsebestyén alakított körjegyzőséget. Annak ellenére, hogy földrajzilag távolabb estek egymástól. A körjegyző székhelye Szentesen volt, így oldották meg a távolságot. Ez szintén kivitelezhető lenne. A mai bürokratikus rendszerben azonban csak azok a települések alakíthatnak körjegyzőséget, amelyiknek összeér a határa.

Lovas József