Ezekben a hetekben tartjuk a farsangot, mely a karácsonyi ünnepkör végétől, vízkereszttől, azaz január 6-tól a nagyböjt kezdetéig, hamvazó szerdáig tart. A német eredetű fasching szóból származó kifejezés is erre utal, hiszen húshagyókeddet jelent, ami a húsvétot megelőző böjt kezdetére utal. Változó hosszúságú ünnep.
A farsanghoz a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik jelentős vallási ünnep, alapvetően gazdag néphagyományon nyugszik. Bár ebben az időszakban, február 2-án, azaz karácsony 40. napján ünnepeli a római katolikus egyház Jézus templomi bemutatását. Ezt az ünnepet Gyertyaszentelő Boldogasszonynak is nevezik, ekkor gyertyákat szentelnek Simeon éneke nyomán, hogy megjelenjék Jézus világosságával a pogányoknak. A gyertya magát Krisztust jelképezi, testét a viasz, lelkét a cérna, istenségét pedig a világosság ábrázolja. Szintén ebben az időszakban a római katolikus egyház megemlékezik Pál megtéréséről is, a pálfordulás vasárnapja január 25. volt. Ez különösen hangsúlyos 2008-ban, mert az apostol 2000 éve született meg.
A farsang ünneplését bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották a 16-17. században. Hazánkban a középkorban a farsangot a nemesi, a polgári és a népi kultúrában egyaránt ünnepelték, ám mindegyikben különbözőképp. A királyi udvarban karneválokkal mulattak, a városokban és a falvakban pedig farsangot rendeztek. Ebben az időszakban szabad a tánc, a bálok szervezése és a házasságkötés, tulajdonképpen a húsvét előtti negyven napos böjt előtt ilyenkor jön el a féktelen mulatozás periódusa. Erre a néhány hétre nem vonatkoznak megkötések, szabályok, sőt azokat fel is kell rúgni, illetve ki kell gúnyolni. A szórakozás a hamvazószerdát megelőző héten éri el tetőpontját, az utolsó napok mindegyikének külön elnevezése is kialakult a magyar nyelvben. Ezek az utolsó napok - melyeket farsang farkának is neveznek - télbúcsúztatásra is szolgálnak. A világ több településén, például Rio de Janeiroban és Velencében is ekkor rendezik meg a karneválokat, illetve Magyarországon busójárást tartanak.
Sokhelyütt farsang farkának első napján, azaz farsangvasárnap tűzték a legények kalapjukra a kiválasztott lányok bokrétáját. A középső nap, böjtelőhétfőn tartották az asszonyfarsangot, mikor is a nők korlátlanul ihattak, zeneszó mellett nótáztak, férfi módra mulattak. Ezután húsvétig már tilos volt az esküvő, a tánc és a vigadalom. Míg az utolsó nap, húshagyókedd a farsangtemetés időpontja. Ilyenkor általában szalmabábut vagy koporsót égettek, ezzel jelképesen lezárva a farsangot és a telet.
Különösen érdekes az a feljegyzés, amelyet egy török követ küldött el a török császárnak a keresztény farsangokkal kapcsolatban. A követ azt írja, hogy ha a császár a keresztények ellen hadat akar indítani, akkor farsangkor tegye azt, mert húshagyókeddig mindannyian meg szoktak bolondulni a keresztények.