Néha az az érzésem, hogy világunk nagyjai tévelyegnek. Itt van bizonyításként az a határozat, miszerint a kapitalizmust meg kell reformálni. Mint tudjuk: a világválság kitörése óta igen gyorsan tanácskozást hívtak össze az arra illetékesek. Méghozzá kettőt egyszerre. Egyiket a világ nyugati felén Amerikában, másikat ázsiai és csendes-óceániai országok szószólóinak. Külön-külön. De a téma szinte azonos volt: mit lehet tenni a pénzügyi válság ellen?
Magam is gondolkoztam ezen, ám - minthogy semmiféle világérintős dologhoz nincs közöm - így javaslatom sincs. Pedig néha az az érzésem, hogy nagyjainknak itthon is, a világon is kevés ahhoz a sütnivalójuk, hogy olyan döntéseket hozzanak, ami tényleg az egész emberiség sorsát megváltoztatná, méghozzá jóra.
Szerintem egyedüli jót csak azzal tennének a "nagyok", ha valódi jókat határoznának és cselekednének. Mármint, hogy a népnek jót. De mire mehetünk mi szerencsétlen magyarok azzal, hogy nahát akkor reformáljuk meg a kapitalizmust? Igaz, nálunk mióta az igazhitű szocik uralkodnak - magam is rájuk voksoltam - olyan kapitalizmus van, amit én megreformáltan se tudnék jónak elfogadni. Egyszerűen azért, mert ez csak a vagyonosoknak jó. Így is, ahogy van és úgy is, ahogy esetleg megreformálnák.
Jómagam gyakorlati ember vagyok. Szabadidőmben. Ilyenkor fadarabokat "reformálok". Baltával, késsel és különösen azzal a félhold élű bicskával, amit kaco késként árusítanak a szegedi Bartók téri kertészeti szaküzletben. Legutóbb egy japán kaczort kaptam háromezerért. Kitűnő! Ilyen bicskám még nem volt. Gyönyörűséges levelibékákat faragok vele. Aztán zöldesre festem, lakkozom és kész. Akit ilyennel megajándékoztam - elég sokan vannak már - örült neki. Mert az a kis valami, fadarab volt. Egyszerűen fadarab. Eredetileg és megreformáltan is.
Mármost szerintem a kapitalizmus ugyanígy járna. Bár fogalmam sincs, mire gondoltak a nagyemberek Távol-Keleten vagy amerikai földön, amikor megegyeztek, hogy márpedig a kapitalizmust megreformálják. Egyik útja lenne ez, hogy kimásszunk a fene nagy pénzügyi válságból, ami ugyebár első pillanataiban rám semmiféleképpen nem hathatott, hiszen alig van - így hó végén - néhány garasom. Ennyivel ugyan nem lehetne válságosdit játszanom. Ahhoz sok pénz kell. Ezért nem hiszem, hogy lesz valami a kapitalizmus reformálásából. Ugyanúgy kapitalizmus marad, mint ahogyan az én kisbékáim fadarabok maradtak a faragási reformálás után is.
Zsebemben kuncog a krajcár.
Kaczúr