2008. november 21.

5. Úti élményeiből könyvet írt

Cseuz öt olimpiája

Cseuz László könyvének borítóján

Kellemetlenül érintette Cseuz Lászlót, hogy a Pegazus Tours közölte vele: május 27-e helyett csak 30-ára tud repülőjegyet biztosítani. Így majd egy hétig tovább tartott a pekingi tartózkodása. A többség hazautazott Magyarországra. Az ellátást továbbra is kapta, az idejét városnézéssel, vásárlással töltötte el, de igazán nem érezte jól magát, már nagyon készült az utazásra.

Az olimpiáról faggatjuk. Többen is kinyilatkozták, jobb szereplést vártak sportolóinktól. A kérdésre, hogy odakint hogyan látták mindezt, miként reagáltak az olimpikonok, Cseuz László így válaszol:

- Nem volt egy jó érzés. Sokáig kellett várnunk az aranyéremre az utolsó napok hoztak hármat. Jobb eredményt vártunk a vívóktól, az ökölvívóktól, birkózóktól, a cselgáncsozóktól, igazából sok csalódás érte a magyar szurkolókat. Az eredménytelenséget sok mindenre rá lehet fogni. Arra is, hogy nem volt elég pénz, nem volt elég edzéslehetőség a felkészülésre. Olyan országok nyertek aranyérmet, akik korábban még nem. Érződik az is, hogy több magyar szakember dolgozik külföldön, ők hozzák annak az országnak az eredményeket, ahol edzősködnek. Szerintem a későbbiekben is egyre több jó edző fogja elhagyni az országot lehetőségeinek reményében.

- A kínai emberek örömmel fogadták az olimpiát, az eseményeket?

- Több, mint tízezren segítették a munkát, a legtöbbjük fiatal volt. Megbíztak bennük. Nagyon kevés idősebb embert láttam közöttük. Utcán, stadion előtt, stadionon belül ott voltak az óriási tömegben. Bármi problémánk volt, mindig tudtunk valakihez fordulni. A közlekedést is jól megoldották, újabb metróvonalak épültek az elmúlt években. Azzal, hogy szabályozták az autóközlekedést, egyik nap csak a páros, másik nap a páratlan rendszámúak közlekedhettek, nem volt zsúfoltság. Azt is megoldották, hogy ne legyen akkora szmog a fővárosban. Szép lassan a végére már teljesen kitisztult az égbolt.

- Milyen időt fogott ki Kínában?

- Végig nagyon meleg volt.

- Repülőgéppel jött haza Pekingből.

- Magyar idő szerint hajnalban érkeztünk meg Ferihegyre. Örültem annak, hogy végre magyar földön vagyok. Lassú tempóban elindultam haza. Maga az út elég fárasztó volt, azért is, mivel előtte hetekig nem sportoltam, nem voltam edzésben. Csongrádon megálltam a fürdőnél, rendbe tettem magam, megborotválkoztam. Tudtam, hogy várnak Szentesen, mégse legyek olyan slampos. Elém jöttek Csongrádig, volt tanítványaim a Tisza-gátnál csatlakoztak hozzánk, végül rendőri kísérettel érkeztem meg a Kossuth térre, ahol fúvószenekar fogadott. Eljátszották a Himnuszt, utána Szirbik Imre polgármester köszöntött, majd a helybéliek gratuláltak. Hogy el tudtam menni kerékpárral Szentesről, elsősorban a városnak, a város lakosságának köszönhetem. Sok segítséget kaptam a nyugdíjasoktól, barátoktól, ismeretlenektől egyaránt.

- Érkezése után meghívást kapott a Fábry-showba,

- Fábry Sándor meghívott a műsorába, s ott elmondhattam, hogy könyvet írok az öt olimpiáról, amelyre elkerékpároztam, viszont kapcsolat nélkül nehéz kiadót találni. Szerencsémre másnap már egy veszprémi kiadó jelentkezett is, így remélhetőleg karácsonyra megjelenik a könyv. Kemény kötéssel, sok színes képpel. Jó lenne, ha azok, akik fontolgatják a vásárlást, jeleznék szándékukat nekem, mert a kiadó akkor kezd a nyomtatásba, ha legalább 600-an megrendelik.

- Öt közül melyik volt a legkedvesebb olimpiája?

- Az első azért volt különleges, mert a lányommal mentem. Végül is mindegyik egy-egy különleges világba vezetett el, először jártam Amerikában, Ausztráliában, most három kontinensen mentem keresztül, ez volt a leghosszabb. Mindnek volt valami jellegzetessége, ami különleges élményt jelentett. Beszámítva a 64. évemet, talán ez volt a legnehezebb utam.

- A 2012-es londoni olimpiát hogyan mérlegeli?

- Először is négy évvel idősebb leszek. Úgy tudom, hogy a német hegyeket nem lehet kihagyni az úton, nehéz lesz. Koromra való tekintettel csökkenthetem a napi kilométereket, de a hegyeket akkor is meg kell mászni. Azt, hogy átvigyenek valamivel, úgy nem vállalom. Van némi bizonytalanság bennem. Meggondolandó: a lányomék kint élnek Kanadába, azt mondom, a londoni olimpia költségeiből kétszer-háromszor ki tudok menni hozzájuk. Az unokáimhoz. Az talán fontosabb most már. Egy életpályát lezártam, elmentem nyugdíjba. Hamarosan meglátogatom a lányomékat Kanadába, és onnan hazaérve szeretnék valamilyen elfoglaltságot találni magamnak. Azon felül áll az a fogadalmam, hogy a londoni olimpia idejére angol nyelvvizsgát teszek. Akár elkerekezek Angliába, akár nem.

(Vége)

Lovas József