A Kárpát-medence szőlőtermő településein a szőlőhegyek és a szőlőskertek jellegzetes alakjai voltak a csőszök vagy szőlőpásztorok, akik a termést és a szőlőben található objektumokat őrizték. Amikor a szőlőbogyók elkezdtek színesedni, azaz megindult az érés, egyre több kártevő fenyegette az egész éves munka gyümölcsét. Óvni kellett a tolvajoktól, a kóbor kutyáktól és a madaraktól is, amelyek gyakran megdézsmálták a fürtöket.
A szentesi szőlőkre a 18. században városi alkalmazásban lévő csőszök felügyeltek, akik munkájukért meghatározott bérezésben részesültek. Kötelességük közé tartozott a szőlő- és a gyümölcstermés, a vetemények, az épületek, a tűzrevaló és a venyige őrzése. Esküvel fogadták, hogy a kapásokkal nem játszanak össze, a gyanús személyeket felkutatják vagy a főbírónak feljelentik, irigységből illetve haragból pedig senkit nem vádolnak meg. Az 1830-as években az írásos források szerint a csőszöket a gazdák fogadták, akik valamelyik birtokos házánál gyülekeztek december tájékán, ahol megválasztották a következő esztendőre a szőlőpásztort. A szőlőterületek az őrzés alapján kisebb egységekre tagolódtak, mivel a Nagyhegy-középsőjárási, a hékédi, a besenyői, a boga-rasi és a berki birtokosok külön alkalmaztak olyan személyt, aki a termésre ügyelt. A szentesi hegyközség választmánya 1895-ben hosszas tanácskozást követően Héké-den 150, a nagypatéi járásban 180, a bogarasiban 140, a középjárásban pedig 160 forintban állapította meg a hegyőrök bérét, ugyanakkor eltiltotta őket az ún. kegyadományok elfogadásától.
A Kis-Tisza-sziget csőszét a birtokosok rendszerint több jelentkező közül választották ki az év végi közgyűléseken. Csakis az a személy vállalhatta a hivatást, aki a tagság teljes bizalmát élvezte. A csősz szolgálati ideje egy évre szólt. Munkájáért előre meghatározott bért kapott, ami természetbeni juttatásokból (liszt, búza, venyige) tevődött össze. A csősz a szőlőőrzés mellett egyéb teendőket is ellátott. A földbirtokosokat főleg a tavaszi árvizek idején naponta háromszor vitte be a szigetbe meghatározott időpontban. Átkeléskor a csősz a vízi járművet irányította, a birtokosok pedig az evezésben segítettek. A révészkedés mellett az átkelőhelyről is gondoskodnia kellett, mivel az ő feladatai közé tartozott a lejárók iszaptól történő megtisztítása, gazzal, rőzsével történő javítása is. A szőlőpásztornak a termés őrzése mellett a birtokosok vagyontárgyaira is ügyelnie kellett. A csősz gyümölcs- és szőlőérés idején naponta kétszer kerülte meg a szigetet. Botjával minden egyes kerüléskor a kunyhók elé "X" jelet rajzolt, amiből a terület tulajdonosa tudta, hogy a szőlőpásztor arra járt. A Kis-Oldalon elhelyezkedő kunyhóban lakott, amit szolgálati ideje alatt rendben kellett tartania. Az épület kb. 80 centiméter magas földhányáson állt, ami megvédte a kunyhót a kisebb áradásoktól. A csősz feladatai közé tartozott a nyúlgáton elhelyezkedő zsilip kezelése is.
Összegzésként elmondható, hogy a szőlőpásztorok nélkülözhetetlen szerepet töltöttek be a szőlőhegyeken és a szőlőskertekben folytatott gazdálkodásban, mivel felügyeltek a rendre, és igyekeztek megóvni, megvédeni a termést és a különböző vagyontárgyakat.
Mód László