2008. július 11.

Szomjoltás irodalommal

Kiskocsmából könyvtárba

Amikor egy úszóedzőt Krúdy-, vagy Kosztolányi-kötettel látni, egy nagy cég vezetője Petőfi-kötettel járkál, akkor valószínű, hogy egy gyógyszerész által szervezett irodalmi estre készülnek.

A könyvtári felolvasóest szereplői még kicsit kivárnak, aztán bevonulnak, s leülnek az asztalhoz, szemben a publikummal. Mint a művészek, de nem mint művészek. A szereplőket már ekkor megtapsolják, a tapsolók berendezkednek arra, hogy az elkövetkező órában minőségi irodalmat kapnak. Így is van, pedig az előadók egyike sem irodalmár, sőt. éppen így az igazi, az egyszerű befogadó adja át azt, ami neki is élményt jelentett. Ezek a szerző benyomásai. De a többit mondják el ők maguk, a Krúdy Gyula Baráti Társaság tagjai.

Sült keszeg és néhány verseskötet mellett Mihály Béla zeneiskola igazgató, Paulovics Tamás úszóedző és a műszaki területen dolgozó Dragon Lajos úgy gondolta, összejöhetnének úgy negyedévente egy felolvasóestre.

Nem közönség előtt kezdték, előbb Krúdy és Szindbád módjára a kulináris élvezeteknek és az irodalomnak egyszerre hódoltak. Szűk körben, a kiskocsmába mindenki elhozta kedvenc művét, aminek részleteit megosztotta asztaltársaival. A társaság bővült Mészáros Zoltán vezérigazgatóval, Mészáros Attila vegyészmérnökkel, Holman István bankárral és dr. Horváth György gyógyszerész-borász-kertbarát köri elnökkel. Jött az ötlet, miért nem vonják be a közönséget, erre a városi könyvtár vezetője nyitott volt. Tematikussá váltak estjeik, dr. Horváth György szervezi az egyes programokat: túl vannak már Hunyadi Sándor-, Petőfi-, Tömörkény-, sőt reneszánsz esten is. Felcsendült már Weiner Leó és Lajtha László muzsikája is egy alkalommal, a nyári szünet előtt Váci Mihály költeményeit vették elő. A közönség érti a dolgát: aki nem csak felolvas, hanem "kívülről" szaval, külön tapsot kap.

Felolvasásaikon általában valami újjal hozakodnak elő, például a sokat idézett Petőfinek is a kevéssé ismert arcát igyekeztek bemutatni. Olykor egymást is meglepik, s éppen ez hajtja őket előre: saját maguk számára is újdonsággal szolgálni. A gyógyszerész kardoskodott a felolvasóestekért, ha már úgy is lélektől-lélekig szólnak, érzések bolyonganak köztük, vonják be a közönséget is, talán lesznek pártolóik. Próbálják társasági formaként visszahozni ezt a háttérbe szorult programot, ahol a művek felolvasása után saját gondolataikat is közé tehetik. A társaság tagjai havonta kiolthatják irodalmi szomjukat. Van, akiben munkál a szereplésvágy, Horváth György azt mondja magáról, benne nincs ilyen. Saját művekkel sem kacérkodnak, Paulovics Tamás köztük az egyetlen, aki próbálkozik versekkel, "vannak zsengéi", ahogy Horváth mondja. Őszre Tiszatáj-estet terveznek, egy vajdasági íróval szeretnének közönségtalálkozót összehozni. A közönség elé vitt felolvasóestek hagyományosan pogácsázással érnek véget, ilyenkor asztalra kerül a jó bor is. A hagyományos szomjoltás miatt.

D. J.