A napokban egy kiállítás kapcsán ellátogattam a szentesi sportcsarnokba. Nézelődés közben megakadt a tekintetem egy freskón? graffitin?, amely az újszentesi templomot ábrázolja, előtte egy román népviseletű, "katrincás" női alakkal. Megdöbbentem, és azóta is azon töprengek, miért van ez így a rendszerváltás után 18 évvel.
1989. decemberében talán, Szirbik Imre polgármester ellátogatott Újszentesre.Valószínűleg azért is, mert hallott egy bánsági faluról, amit szentesiek alapítottak. Szándékát fejezi ki, hogy testvérvárosi kapcsolatra léphetne a két település (ha román viseletű romantikára vágyik, elmehetett volna Moldovába, ott van még bocskor, medve, fenyves, hegyi patak, és testvérnek fogadhatta volna őket).
A város vezetősége kitartott szándéka mellett és elhatározását jó pár év múlva tett követte, aláírták a megállapodást. Remélem a "bűgatyás", kubikos, nincstelen paraszt őseink iránti tiszteletből, akik a semmiből új világot teremtettek.
70 évvel Trianon után és 45 év kommunista ámokfutást követően a polgármester egy testileg-lelkileg megnyomorított közösséget talált, amely próbálta újrarendezni sorait, a forradalom keltette eufória közepette. Abban a pillanatban még az is reális jövőkép lehetett, hogy e maroknyi magyar közösség talpra áll és tovább él. Sajnos hamarosan kiderült, hogy Temesváron is, a barikádokon a régi rend pribékei "saját magukat lőtték", így "jogukban áll" ellopni a forradalmat. Sokan szétszéledtünk a nagyvilágban, de Újszentesen él még vagy ezer magyar, ezért se engedjük a román viseletű lányt a falon tetszelegni!
Ne tagadjuk meg magyarjainkat, mint ahogy elvárták tőlünk 1945 után! Ne "merjünk kicsik lenni", mint ahogy elvárták tőlünk 2002 után, hiszen 15 millióan vagyunk. Ne nézzük élősködőknek sorstársainkat, mint ahogy elvárták tőlünk 2004. december 5-én. (A hazát nem munkás kezek teszik tönkre, esetleg "szakértő" kormányok.)
Ehhez hasonló gondolatok kavarognak fejemben mióta megláttam a bocskoros román lányt az újszentesi református templom előtt pózolni a szentesi sportcsarnok falán.
Kérem fessék át!
Gődér Lajos