A nagy fájdalmakat visszhangozták

Mának is üzen a költő

A magyar forradalom és szabadságharc 160. évfordulója alkalmából előadássorozatot szerveztek a Hegedűs László Helyőrségi Klubban. Bácskai Mihályné, nyugalmazott gimnáziumi tanár a jeles időszakról, az előkészítéséről és a bukás utáni évtizedek irodalmi alkotásairól, az események művészi megjelenítéséről beszélt. Az előadásában többször is hallhattunk mának szóló irodalmi üzeneteket! Vajon időben ennyire távolra is el és áthallatszik a politikai mondanivaló - kérdeztük a program befejezése után Bácskai Mihálynét.

- Nálunk a költészet nagyon fontos szerepet töltött be a történelemben. Ennek az a szomorú magyarázata, hogy tőlünk nyugatabbra fekvő, boldogabb nemzeteknél a közéleti, politikai problémákról filozófusok, politikusok írtak. Itthon, a történelmi körülmények miatt, a nagy fájdalmakat a költők visszhangozták. 48 kapcsán Petőfi a kiemelkedő szereplő, bár most megpróbáltam az egyoldalúan beállított harcos, küzdő Petőfi képet igazabbra árnyalni. A történelmet sohasem az írók, költők csinálják. Érzékenyebbek az események felmutatásakor, de nem a költő a "lángoszlop"! Ösztönözhetik a történéseket, de nem ők formálják!

- Belefér a gondolkodásunkba, amikor azt állítjuk: Petőfi a főszereplője, a szellemi vezére a forradalomnak. Ugyanakkor az is megjelent nyomtatásban, éppen most, március 15-én, hogy lejárt a szavatossági ideje Petőfi gondolatainak?!

- Engem is szíven ütött, amikor elolvastam ezt a mondatot az egyik napilap ünnepi számában! Nagyon elszomorodtam! Nem hiszem, hogy Petőfinek lenne olyan gondolata, ami vesztett volna az időszerűségéből. Gondoljunk bele: Petőfi Sándort nem választották be az első, magyar, népképviseleti nemzetgyűlésbe. Pedig, ha valakinek, ott lett volna a helye, akkor neki feltétlenül! A mai eszünkkel azt gondolnánk, hogy megsértődött, ellenzékbe vonult és kígyót-békát kiabált az összeülő nemzetgyűlésre! Ezzel szemben az történt, hogy verset írt és azzal köszöntötte a küldötteket. Amikor a kormány Debrecenbe menekült, akkor is követi a költő a történelmi eseményeket és elkeseríti, hogy a nagyon fontos és sürgős cselekvések helyett, megint csak üres szócséplés tölti ki a Nemzetgyűlés mindennapjait. Jó néhány nem elcsépelt idézettel tudnám alátámasztani, hogy nem járt le a forradalom költészetének szavatossági ideje.

- Az igazán tehetséges és nagy művészek inkább mindig bátorítják, biztatják az embertársaikat!?

- Nagyon szeretném, ha mindig így lenne! Remélem: a magyar forradalom és szabadságharc költészetének megidézett gondolatai tovább élnének a jövőért felelősséget érző fiatalok szívében!

Kruzslicz Pál