Az Utolsó Vacsorán búcsúzkodó Jézus ezt ígéri: "Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekedtem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál." (Ján 14,12)
A múlt vasárnap ezt a nem könnyen értelmezhető ígéretet olvastam fel a derekegyháziaknak. Mert hát mit jelentsen az, hogy "még nagyobbakat?" Ám alighogy kimondtam e rejtelmes igéket, felvillant elmémben a felismerés: de hisz ez történt éppen e napokban Amerikában, mely arról híres, hogy ott minden megtörténhet. Igen, megtörténhet még az a "nagyobb cselekedet" is, mely kétezer éve Jeruzsálemben megígértetett a hívőknek.
A világ szeme láttára és füle hallatára repülőgépre ül Péter mai utóda, akit sokan Jézus helytartójának hisznek, és elmegy Amerikába: szégyenkezni. Méghozzá születésnapi szégyenkezésre adni magát az ottani megtévedt papok és főpapok botrányos tettei miatt. Ezt a repülőgépen egyértelműen kinyilvánította.
Hát ez nem nagyobb cselekedet annál, amit Jézus úr végbevitt? Ő emberi sorsot vett magára, kiüresítette magát az emberekért, mosta tanítványai lábát, de soha nem szégyenkezett. Azt mondta, hogy "aki engem lát, az látja az Atyát", de arra nem adott alkalmat, hogy bárki azt mondhassa: "A Názáreti Jézusban Isten szégyelli magát az emberek mindenféle gonoszsága miatt."
De Róma püspöke ezt megtette. Hatalmas teológiai képzettsége nem tudta az őt hitét megakadályozni abban, hogy a vén Európából átrepüljön az Újvilágba, hogy az Újvilág jómódban élő, de nagy lelki nyomorúságba süllyedő egyházi emberei bűne miatt bocsánatot kérjen az Újvilágtól: fehér hajjal, fehér ruhában, de nagyon elvörösödő arccal.
Hát ez nem nevezhető "nagyobb cselekedetnek" Jézus csodáinál is? Hiszen ha ő tényleg Isten Fia volt, akkor számára csodák tétele minden volt, csak nem megerőltető teljesítmény. És ha jól megnézzük Munkácsy Mihály "Jézus Pilátus előtt" című festményét, hát úgy néz ki ott a töviskoronás Jézus, mint aki szégyenkezik? S mikor azt mondta, hogy "Én király vagyok, és arra születtem, hogy bizonyságot tegyek az igazságról", akkor ettől elpirulhatott az arca?
Bevallom nektek, kedves olvasók, hogy mikor ez a felismerés pillanatok alatt felvillant bennem, akkor hirtelen úgy éreztem, hogy az én öreg papi szívemben is olyasmi történt, ami sok eddig történt dolgot messze felülmúl! Valami csodálatos bizonyosság tette boldoggá azt a pillanatot, mikor elemi erővel azt éreztem meg, hogy minden negatív tapasztalás ellenére, nem hiába szolgáltam az én Uramat, Jézusomat. S örömömben József Attila jutott eszembe, aki ezt így fogalmazta volna meg: örül Amerika, mert látott egy embert, aki "fehérek között európai". És biztosnak érzem, hogy ettől az "európai szégyenkezéstől" sok amerikai kigyógyul az olyanféle gőgből, melynek alapja egyedül csak az, hogy ő amerikai. Az meg csak ráadás volt, hogy a német pápa elismerte, hogy fiatalon, kényszerből, a Hitlerjugend tagja volt. Néhány öreg amerikai magyar ebből okulhatott, ha akart vagy tudott.
Vági László