Kubikosból lett városvezető

100 éve született Nagy György tanácselnök

Földmunkás-napszámos családban született 1908. április 10-én; apja Nagy György napszámos; édesanyja Ádám Erzsébet. Tíz évesen árvaságra jutott; apja belehalt az első világháborúban szerzett súlyos betegségébe. Elemi iskoláit kitűnő eredménnyel végezte, továbbtanulásra azonban nem gondolhatott. Egy évig cipészinas, de a család anyagi helyzete nem engedte meg a szakma megszerzését. 1922-ben a Zsoldos Rt-nél helyezkedett el: előbb gulyás, kocsis, majd udvaros. 1924-1928 között gazdasági cseléd.

Húszévesen kubikosnak állt. Ekkor lett szervezett munkás: 1928-ban belépett a Szociáldemokrata Párt (SZDP) szakszervezeteként működő Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége (MFOSZ) szentesi szervezetébe. Kubikostársaival bejárta az országot. A munka szüneteiben folyamatosan tanult, olvasott, autodidakta módon képezte magát. Szorgalmas látogatója a Munkásotthonban szervezett felolvasásoknak, vitaesteknek, kulturális rendezvényeknek. 1936-ban formailag is belépett a Szociáldemokrata Pártba, és beválasztották a Földmunkás Szövetség helyi vezetőségébe is. Ettől kezdve tevékeny szervezője, irányítója a korszak bérharcainak, munkanélküli tüntetéseinek.

Baloldali elkötelezettsége miatt a II. világháború idején munkaszolgálatosként szolgált; 1944 októberében azonban megszökött alakulatától. Két hónapi szovjet hadifogság után tért haza szülővárosába. 1945 februárjában belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP), melynek vezetőségébe is beválasztották. Pártja delegálta a városi és megyei képviselő-testületbe. Ezzel egy időben a Szentesi Földigénylő Bizottság és a III. sz. Igazoló Bizottság elnökévé választották. 1947-ben beválasztották az MKP Csongrád Megyei Választmányába is. Tevékenyen részt vett a két munkáspárt egyesítésének előkészítésében. A pártfúzió után a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) városi titkára Szentesen (1948- 50), majd a megyeszékhely elkerülésekor Hódmezővásárhelyen (1950-52). Hivatalból tagja a megyei pártbizottságnak és végrehajtó bizottságnak, egyben városi és megyei tanácstag. 1952-54 között ismét Szentes város pártitkára.

1954 áprilisában a Szentes Városi Tanács elnökévé választották, mely tisztségét nyugdíjba vonulásáig, 1968. május végéig betöltötte. Tanácselnöksége idején - amely leghosszabb volt az érintett korszakban - részt vett a mezőgazdaság átszervezésében, a termelőszövetkezetek megszilárdításában és felvirágoztatásában. Nagy része volt néhány jelentősebb ipari üzem - Ruhagyár, Kontakta Alkatrészgyár, Erőtakarmánygyár - Szentesre telepítésében. Az új munkalehetőségeknek köszönhetően megszűnt az ingázás és a tömeges elköltözés; megnőtt a település vonzereje, lakosságmegtartó képessége. Ezzel párhuzamosan kezdetüket vették a nagyarányú lakásépítések, az új lakótelepek kialakítása, amelyek jelentősen csökkentették a korábbi évtizedekben meglévő súlyos lakáshiányt. Munkája elismeréséül nyugdíjba vonulásakor megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát.

Nyugdíjasként részt vett a Tanács Ügyrendi Bizottságának munkájában. Váratlanul hunyt el Szentesen 1979. július 8-án, 71 éves korában. A Szeder-temetőben helyezték örök nyugalomra július 12-én, a városi tanács által adományozott díszsírhelyen.

Labádi Lajos