Jeles publicista, közkedvelt képviselő

165 éve született Törs Kálmán

Törs Kálmán (Roskovics Ignác rajza)

Törs Kálmán nevét egy töredék utcácska ma is őrzi Szentesen, de azt már bizonyára csak kevesen tudják, hogy ki volt ő, s mivel érdemelte ki nevének megörökítését.

A Gömör vármegyei Ri-mabrézón született 1843. április 5-én, ahol atyja vasgyár-igazgató volt. Elemi iskoláit szülőhelyén, középiskoláit Rimaszombaton és Késmárkon végezte. A gimnáziumban szinte valamennyi tantárgyból kitűnt. Rajztehetsége miatt tanárai jeles festőnek jósolták; emellett évről-évre ő nyerte el az irodalmi pályadíjat. Humán érdeklődése ellenére, tanulmányait 1861-től a pesti egyetemen joghallgatóként folytatta, ahol ügyvédi oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt kezdett írni a szépirodalmi lapokba. 1863-tól versei, elbeszélései, tárcái jelentek meg a Vasárnapi Újságban, a Magyar Sajtóban, a Balaton-Füredi Naplóban stb. Az ügyvédi pályát elhagyva, 1868-tól a Jókai Mór által szerkesztett Hon c. napilap belső munkatársa lett. (Tircs családi nevét ekkor változtatta Törsre.) Emellett rendszeresen írt a Néplapba és az Igazmondóba; ez utóbbit szerkesztette is. Sokoldalú képzettségénél fogva szinte enciklopédikus tevékenységet fejtett ki: írt könyv- és színházi bírálatokat, útirajzokat, komoly és kedélyes tárcákat, életrajzokat, társadalmi és politikai iránycikkeket, ismeretterjesztő közleményeket, s megjelent számos műfordítása is. Jókai felkérésére éveken át ő szerkesztette a rendkívül népszerű Üstökös c. humorisztikus lapot. Ugyancsak Jókaival 1876-ban elindították az Életképek c. társadalmi és szépirodalmi napilapot, amelyet szintén ő szerkesztett.

Irodalmi kötődése tovább erősödött, amikor 1872-ben feleségül vette a népszerű színpadi író, Szigligeti Ede leányát, Arankát, akitől négy gyermeke született. (Közülük Jenő színész, színházi igazgató; Tibor újságíró, politikus lett.)

A Deák-párt és a Balközép-párt fúziója után (1875. márc. 1.) Törs Kálmán politikai okokból megvált a Hontól. Ettől kezdve hírlapírói munkásságának javarészét a Vasárnapi Újságnak szentelte, amelynek haláláig állandó munkatársa maradt. Tevékenyen részt vett a Vasárnapi Újság társlapjainak - Politikai Újdonságok, Képes Néplap, Világkrónika - szerkesztésében is. (Leggyakrabban használt írói álnevei és szignói: Alsóőri, Junius Brutus, Kálmán diák, - rs, T-s K, - n.)

Hírlapírói működése mellett nagyobb terjedelmű önálló művek is fűződnek nevéhez, amelyek közül a legjelentősebbek: Margitsziget (1872), Deák Ferenc emlékezete (1876), Déryné naplója (1879), Garibaldi ifjúsága és hőstettei (é. n.). Emlí-tést érdemel, hogy kezdettől munkatárs volt az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben című nagyszabású vállalkozásnak. Alapító tagja volt a Petőfi Társaságnak, valamint a Hírlapírók Nyugdíjintézetének (ez utóbbinak 1881- 1892 között alelnöke).

Politikailag a 48-as Függetlenségi Párthoz kötődött. E tárgyú írásai és vezércikkei az Egyetértés és a Pesti Hírlap c. lapokban jelentek meg, amelyeknek 1876-tól szintén belső munkatársa volt.

Szentes város 48-as érzelmű közönsége 1878 őszén Törs Kálmánt választotta meg országgyűlési képviselővé. A város érdekeire figyelve, behatóan tanulmányozta és eredményesen képviselte a Tisza-menti települések ármentesítésének ügyét, s jórészt neki volt köszönhető, hogy a régen húzódó szentesi vasút ügye 1887-re kedvező befejezést nyert. Általános népszerűségét jelzi, hogy a szentesiek háromszor egymásután újraválasztották, így 14 éven át ő képviselte városunkat a parlamentben. (Az országgyűlés egyik jegyzői tisztségét ő viselte.) Utóbb veszített nagy népszerűségéből. Ez azért következhetett be, mert nem állt egyértelműen a város oldalára a vármegye és a város 1890-es évek elején kiéleződött küzdelmében. Egyre súlyosodó gyógyíthatatlan vesebetegsége miatt szentesi látogatásai megritkultak. Ez szintén közrejátszott abban, hogy az 1892 januárjában megtartott képviselőválasztáson csúfos vereséget szenvedett.

Választási kudarcát alig félévvel élte túl; 1892. augusztus 31-én - 49 évesen - elragadta a halál. A szentesiek nem feledték el Törs Kálmán maradandó érdemeit. Ezt bizonyítja, hogy 1906-ban utcát neveztek el róla.

Labádi Lajos