Pinceszínházból irodalmi pályára

A Boros Sámuel szakközépiskolában az 1995-96-os tanévben indult útjára a Boros Pinceszínház Pádár Zsolt pedagógus vezetésével. Az egykori színjátszókból még senki sem lett szakmabeli, de jellemzően humán pályára kerülnek a diákok. Jó példa erre Béres Tamás (képünkön), aki az első tanévben két lány mellett mutatkozott be a társulatban. Már a tíz éves jubileumi találkozón is humoros írásait olvasta fel, s így tett legutóbb, a Boros jótékonysági estjének egyik fellépőjeként is.

Tamás, aki pár hét múlva első esszékötetével jelentkezik, a színjátszókörös évekből szívesen emlékszik a Stílusgyakorlatokra, melyet a Móricz Zsigmond Művelődési Házban adtak elő. A háromszemélyes darab akkora sikert aratott, hogy a következő évben megtöbbszöröződött a jelentkezők száma. A Képzelt riporttal már a színházban léptek fel, mostani beszélgetésünk helyszínén.

Aztán a csapat szétszéledt. Tamást tanárai arra biztatták, Nyíregyházán próbálja meg a magyar szakot. Kipróbálta magát a Rádió Szentes Diákvilág műsorában is, amit külsősként folytatott a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójában.

Ő szerkesztette 1999-ben a Nyíregyházi Fiatalok Irodalmi Antológiáját. Szociológiát tanult a debreceni egyetemen, a főiskolán kommunikációs és vizuális tantárgyakat oktatott, majd szociológiát. Két éve az intézmény PR-irodáját vezeti. Mellette írt is, országos lapok is leközölték műveit.

Mint mondja, most érett meg egy kötet a nyíregyházi lap utolsó oldalán Csücsök címmel megjelent írásaiból. Ezek elsősorban esszék, tárcák, a szerző szerint Esterházy Péter stílusában fogant, fanyar, az élet apró momentumait elénk táró művek, amolyan életképek. A papírra vetett rövid kis történetekben saját szemüvegén keresztül olyan dolgokra világít rá, amik foglalkoztatnak bennünket. Egy kis tanulsággal, csattanóval vagy idézettel zárta le az írásait Tamás.

Írásaiból több felolvasást tartott már Nyíregyházától Miskolcon át Budapestig, s azt tapasztalta, vegyes reakcióval fogadta a hallgatóság. Mivel hat év anyagáról van szó, s a fiatalabb közönségnek nem mindig van emléke a leírt témákról, azért mégis megértik, mondja a szerző a könyvhétre megjelenő, május elejétől kapható esszékötetéről. Úgy gondolja, szépirodalmat ma nem könnyű eladni, de abban a formában, ahogyan az ő könyve megjelenik (képekkel gondosan illusztrálva), talán felfigyelnek rá. Mai rohanó világunkban is mindenkinek lehet ideje utazás közben, vagy akár egy nyugalmas délutánon is, hogy ezzel a könyvvel kapcsolódjon ki, reméli Tamás.

Elárulja, hogy párhuzamosan egy kisregényen is dolgozik, de arra még nem talált kiadót. A családregény helyszíne Szentes és Derekegy-háza, időben az 1910 és 1945 közötti időszakot öleli fel. Benne a családja régmúltjával foglalkozik Tamás, aki szentesi születésű, de rokonai Derekegyházán élnek. Ritkán, nagyjából kéthavonta tud hazajárni, ismeri el, de édesanyja főztje hazacsábítja.

D. J.