2008. március 28.

A gimnázium legnépszerűbb tanára

160 éve született Pólya Ferenc

A nagy múltú szentesi gimnázium tantestülete a kezdeti évtizedekben rendkívül csekély létszámú volt. Az induláskor (1859-63 között) Zolnay Károly előbb egyedül, majd Csukás Benjáminnal együtt tanította a református népiskolán belül alakított gimnáziumi osztályokat. A hat osztályosra fejlesztett intézményben már négy tanár működött (1864/65). A református gimnázium az 1871/72. tanévtől községi fenntartású iskolává vált. A tantestület létszáma ekkor hat főből állt, köztük Pólya Ferenc, aki 1872 decemberében került a gimnázium tanári karába. A fiatal tanárember igen hamar az ifjúság kedvence lett, de nagy tiszteletet vívott ki magának a város lakossága előtt is. Ki volt ő? Mit tudunk életéről és munkásságáról?

Szegény sorsú szentesi családban született 1848. március 14-én; apja Pólya Ferenc napszámos, édesanyja Vida Julianna. Atyja fiatalon elhunyt; anyja egyedülállóként nevelte fel őt és nővérét. Elemi iskoláit szülőhelyén, a Központi Református Népiskolában végezte, majd 1860-ban beiratkozott az előző évben indult helyi református gimnáziumba. A hat osztályt kitűnő eredménnyel zárta, majd 1866-ban átiratkozott a vásárhelyi református gimnáziumba, ahol a VII-VIII. osztályt szintén kitűnő bizonyítvánnyal fejezte be. Tanulmányainak fedezésére nevelői állást vállalt a Hainiss-családnál. Az érettségi után választania kellett a tanári, vagy a papi pálya között. Ő az utóbbi mellett döntött, és beiratkozott a Sárospataki Református Kollégiumba. Itt is saját erejéből tartotta fenn magát, mint az előkelő és jómódú Bőthös-család két fiának nevelője. Teológiai tanulmányait ugyan-csak kitűnő eredménnyel zárta; 1872-ben lelkésszé szentelték. Kecskeméten lett segédlelkész, de rövid idő múlva (1872 decemberében) a szentesi gimnáziumi tanfolyammal egybekötött polgári fiúiskolában tanárrá választották, amelyet örömmel elfogadott. Hazatelepült Szentesre, s magához vette özvegy édesanyját.

1873 elején ténylegesen elfoglalta állását és ettől kezdve haláláig a gimnázium tanára maradt. Kortársai feljegyezték róla, hogy "Ezalatt az idő alatt sokféle tárgyat tanított, mindegyiket lelkesedéssel, mindig a gyermek értelmi fejlettségéhez alkalmazkodván, úgy, hogy sohasem vált nehézzé, érthetetlenné az a tárgy, amelyet tanított." Tanári működésének első évében latin nyelvet, földrajzot, számtant és geometriát tanított, és az első osztály főnöke volt. 1874 és 1887 között az V. és VI. osztályokban ő tanította a latin és görög nyelveket, valamint a magyar történelmet. Ezek mellett 1879-től 1895-ig ő volt a vallástan tanára is. Amikor az intézmény 1887-ben tisztán gimnáziummá alakult, az előírások értelmében beiratkozott a budapesti tudományegyetemre, és magyar-latin nyelvből és irodalomból megszerezte a középiskolai tanári oklevelet. "Legnagyobb lelkesedéssel természetesen főtárgyával, a magyar irodalommal foglalkozott azóta, átöntvén tanítványai szívébe is a magyar nemzeti szellem iránt azt a lelkesedést, mely őbenne élt. Rendkívül nagy olvasottsága, erős ítélete s lelkes magyarázata különösen alkalmassá tették ennek a tárgynak az előadására" - írta róla kollégája és barátja, Molecz Béla. 1891-ben megalakítója és haláláig elnöke a gimnáziumban működő Horváth Mihály Önképző Körnek.

A tanítás mellett élénk társadalmi és közösségi életet élt. Az 1880-as évek elejétől városi és megyei képviselő, a Háztartási Szakosztály, a Gimnáziumi Bizottság és az Iskolaszék tagja. A Kaszinó Egylet jegyzője, utóbb elnöke; a Szentesi Segélyegylet, a Hitelszövetkezet, és a Központi Takarékpénztár igazgatósági tagja. A Szentesi Függetlenségi és 48-as párt egyik vezetője, egy cikluson át elnöke, a megbékélést szorgalmazó Kossuth Ferenc híve.

1898-ban - tanári működésének 25 éves jubileuma alkalmából - városi ünnepség keretében köszöntötték volt tanítványai, tisztelői. Egykori diákjai értékes alapítványt tettek szeretett tanáruk nevével a gimnázium javára; a városi elöljáróság pedig jegyzőkönyvbe foglalta Pólya Ferenc tanári, közéleti érdemeit.

Saját családot nem alapított, mégis népes família vette körül. Mindvégig ő gondoskodott özvegy édesanyjáról, majd pedig fiatalon megözvegyült nőtestvéréről és annak árva gyermekeiről. A bővebb családot pedig a gimnáziumi ifjúság jelentette számára.

Általános döbbenetet keltett a hír, hogy Pólya Ferenc - a "gimnázium legnépszerűbb tanára" - 1901. november 29-ről 30-ra virradó éjjel váratlan hirtelenséggel meghalt. Még csak 54 éves volt. A református középtemetőben tanártársa, Molecz Béla búcsúztatta, a következő mondatokkal kezdve méltatását: "Ma is felzokog még bennünk a lélek, hogy el kellett veszítenünk Pólya Ferencet, a leglelkesebb tanárt, kedves mesterünket, mindnyájunknak igaz jó barátját! Elszorul a szívünk, könnybe lábad szemünk, hogy nem látjuk többé hatalmas alakját, nem gyönyörködünk többé tiszta magyar beszédében, nem nevelheti, nem taníthatja már azt a fiatalságot, melyért kész lett volna életét is odaadni, melynek lelkét oly jól ismerte, s mely tűzbe ment volna rajongással szeretett tanáráért!"

A Kaszinó 1932-ben megfestette volt elnökének életnagyságú portréját, amelyet utóbb a gimnázium dísztermében helyeztek el, és ma is ott látható. Születésének 160. évfordulóján talán néhány szál virág is kerül a festmény alá.

Labádi Lajos