A Koszta József Múzeum a Fülöp Ilona és Mester Kata alkotásaiból nyílt időszaki kiállításához kapcsolódva meseíró-és rajzpályázatot írt ki diákok részére, illetve a rajzversennyel megcélozta az óvodáskorosztályt is. A három kategóriában meghirdetett pályázatra összesen 141 munkát küldtek be. A mesék versenyében a 6. osztályosoknál Szabó Nikolett (Koszta-iskola) bizonyult a legjobbnak, művét most olvashatják.
* * *
Egy különösen induló napon Zsimbókfalvában, ahol az összes állat összegyűlve élt, rémisztő, fekete felhők gyülekeztek az égen, s hatalmas füst zúdult le, még a vakond járataiba is.
Mindenki összezavarodva kérdezősködött:
- Mi ez, mi történik? - kiáltott Tüsi Süni, a kis sündisznó.
- Vajon mit akarnak ezek a csúf felhők? - zavarodott meg még a bölcs bagoly is.
Mivel a Nádasi-tó vize is befeketedett, Breki, a fiatal béka is kidugta fejét a vízből, észrevette a körülötte való nyüzsgést, s így szólt fennhangon: - Nyugodjatok meg barátaim, még én sem tudom, hogy ki műve ez, de én nem tűröm egy percig sem! Elindulok, és kiderítem, mi vagy ki okozza ezt!
- Rendben, de mégis mit teszel? - érdeklődött Lénárt, a póni. - Mi lesz, ha nem jársz sikerrel? Odaveszünk-e a felhők közé?
- Jaj, Lénárt! Ne fesd az ördögöt a falra - szólt egy idegen hang - Szuper Breki majd megoldja! Ugyanis mától Breki Szuper Breki lesz, hiszen megpróbálkozik a lehetetlen feladattal is!
- Így van, így van! - hangoztatta Zsimbókfalva népe.
Így hát útjára indították Brekit. Ment-mendegélt, amikor egy hatalmas kiáltást hallott, s a levélkupac közt egy puffanást.
- Jaj nekem, ajaj, a szárnyam, a lábam, de fáj!
- Hahó, ki van ott? - kérdezte a kis brekegő.
- Hát csak én, Zümi, a légy!
Zümi elmesélte Brekinek, hogy a sötét felhőkben eltévedt, és nekiment egy nagy fának, ahonnan leesett. Breki pedig elárulta neki, hogy milyen küldetésben van.
Majd egymás mellé szegődve bandukoltak tovább. Eltelt egy nap, két nap, három nap. Egyszer csak a negyedik napon egy kancsal bogárra találtak, akinek a szemét a gomolygó füst rontotta el.
- Kik azok, nem látok? - szólt Benedek, a bogár, bizonytalanul.
- Szia, bogárka, én Breki vagyok, a barátom pedig Zümi, - válaszolt a béka.
Ne búsulj, nálam van egy szemüveg, ha az megfelel, akkor akár velünk jöhetsz, hogy megállítsuk a rejtélyes füstölőt.
Ezután már hárman vándoroltak addig, míg egyszerre egy óriási felhő árnyékába botlottak, ami felől egy mély, dörmögő hang szólalt meg:
- Miért jöttetek erre, ti vándorló apróságok?! Hát nem látjátok, a világ már az én uralmam alatt áll?! Addig menjetek el, míg szépen beszélek.
- Pont azért jöttünk el idáig, hogy megszüntessük a felhőrengeteget, amellyel szennyezed városunkat.
A három barátnak nagyon félelmetes volt a felhőszörny, de nem tűnt valósnak, mivel néha elvékonyodott a hangja, s rezgett a sötétség. Szerencsére a bátor békának eszébe jutott egy régi mese, amit még kiskorában hallott nagymamájától, s cselekedett.
- Rájöttem, hogy téged csak az árnyékod tesz ilyen hatalmassá, - mondta Szuper Breki diadalmasan. Észrevette a gyertyát, elfújta. A gyertya elaludt, s az óriási szörnyből nem lett más, csak egy ici-pici bolha, aki hatalmat akart magának.
Így menekítette meg a hős Breki barátaival Zsimbókfalvát és lakóit. Jutalmul pedig kapott egy csillagjelvényt, és egy hősi palástot.
Szabó Nikolett,
Koszta József Általános Iskola,
6. oszt. tanuló