2007. december 21.

Jövőjét Los Angelesben tervezi

A táncos Amerikában vízisportot oktatott

Kinyíltak előttem a kapuk, mondja a fiatal szentesi táncos, Páli Erik. Van is rá oka, nagyszerű lehetőségek találták meg ugyanis a közelmúltban: Amerikában töltötte a nyarat, tábori sportoktatóként, de tánctudására is számítanak az óceánon túl.

Két egyetemet végez egyszerre Páli Erik, a Szilver TSE táncosa. Az egyiken, Sopronban a Nyugat-Magyarországi Egyetemen figyelt fel egy álláshirdetésre: nyári munkára keresték különböző nemzetek diákjait az Egyesült Államokba. Ezt az egész világon meghirdették, Eriket a tánctanítás miatt találták szimpatikusnak. Február környékén derült ki, melyikük hová kerül. Eriket Pennsylvania államba, a New York-tól kocsival két órányira lévő Greeley-be osztották be. Elmesélte: épphogy leállamvizsgázott június 18-án a Táncművészeti Egyetemen, másnap már a gépen ült, útban Amerikába.

A nyári szabadtéri tábort azzal a céllal szervezték, hogy az amerikai diákok kimozduljanak a nagyvárosból, s a szmog helyett vidéken, a természetben töltsék a nyarat. Greeley-ben hatvanféle foglalkozás várta őket, szárazföldön és vízparton. A szentesi táncos a vízparti részre került. Előtte kiképezték életmentőnek is, meséli büszkén. Ami pedig a táborbeli feladatait illeti, a táncban magyar bajnokságig jutott fiú a vízilabda, az úszás és a kajak-kenu elemeit tanította a 6-14 éves amerikai gyerekeknek. Ez csak nekünk meglepetés, neki nem okozott gondot, mert elárulja: 4 évig pólózott, 5 évig úszott.

Az oktatóknak csak mintegy 40 százaléka volt amerikai, a többiek a legkülönbözőbb nációkat képviselték: mexikói, egyiptomi, cseh, török, francia és még skót is akadt Erik társai között.

A tábornak egyébként nem sok köze volt a hírhedt "amerikai pités" zenetáborhoz, ahol a fiatalok szabadosan viselkedtek, itt ugyanis rendkívül feszített programot szabtak. Azért is íratják be ide a szülők gyermekeiket, hogy rendet tanuljanak. Afféle "szoci"-tábor, kommentálta Erik, akinek ugyan ilyen élményei már nincsenek, de úgy hallotta, hasonló lehetett. Nagy figyelmet is fektettek a diákok biztonságára. Gazdag szülők gyermekeinek találták ki a tábort, Erik úgy emlékszik, négy hét 4 ezer dollárba került. Az ő fizetése 1300 dollár volt, s teljes ellátást kapott, de végül is nullszaldós lett az amerikai kaland, mert a repülőjegyre, vízumra neki kellett költenie. Maradtak a tapasztalatok. Sokat fejlődött az angol értésében, mondja. Megtanult odakint vitorlázni, teniszezni, megismerkedett külföldiekkel, s azért is hasznos tapasztalat volt a nyár, mert soha nem töltött még távol szüleitől három hónapot.

A tábor végeztével, augusztusban átrepült Los Angelesbe, ahol lépéseket tett táncos jövőjét illetően. Tervezi, hogy visszatér Amerikába, de már tánctanárként. László Csabára figyelt fel egy versenyen egy kint élő magyar házaspár, de ő Eriket ajánlotta maga helyett erre a munkára. Ő ki is használja a lehetőséget, bár tudja, a klub szegényebb lesz távozásával.

Szeptemberben jött haza, versenyeken is indultak már húgával, Viktóriával. Visszacsúsztak a ranglistán, azonban a legutóbbi versenyen már ismét döntőbe jutottak. A jövőben húga nem marad pár nélkül, mert azt mondja, ha ő megveti kint a lábát, Viki is kimegy hozzá.

Addig is, újra utazik, ugyanis a Szilverből hat páros ismét lehetőséget kapott az amerikai földrészen újévi koncerteken táncolni, Erikék Kanadában szerepelnek egy szimfónikus nagyzenekar műsorában.

Darók József