Egy szelet Távol-Keletet hozott haza Nikoletta

Nikoletta (balról a második) barátnőjével és annak nagyszüleivel

Rigó Nikoletta Szentesen járt általános iskolába, középiskoláját a csongrádi Batsányi János Gimnáziumban végezte, idegenforgalmi szakon. Azt követően A Tan Kapuja Buddhista Főiskolára felvételizett. Aztán Kínában tanult.

- Korábban, hatodikos koromban láttam egy karate filmet, megtetszett - mondja. - Később, gimnazistaként ennek az emléknek a hatására kezdtem el kungfuzni. Érdekelt a kínai kultúra, a nyelv is, szerettem volna megismerni. Közben édesapám rákos beteg lett. Egy karatét gyakorló barátom által megismerkedtem a buddhizmussal, amiből segítséget kaptam, hogy föl tudjam dolgozni a betegségét és az egész helyzetet. Úgy gondoltam, hogy a buddhista főiskola, a kínai szak, meg a kung-fu, így összevág. Harmadik főiskolai évem után egy jól sikerült nyelvvizsga eredményeként egy hónapra kimehettem Pekingbe ösztöndíjjal.

Ekkor szeretett bele az országba és ekkor pályázta meg egyéves ösztöndíját is.

- Évente 15 ember tanulhat Kínában ösztöndíjjal Magyarországról, e 15 hely három felsőfokú intézmény között van szétosztva. A mi iskolánk minden évben 4 helyet kap.

Niki 2006. augusztus 28-tól 2007. július 27-ig Shandong tartomány Jinan városának egyetemén folytatta tanulmányait. Ösztöndíjat kaptak a kínaiaktól és a magyaroktól is.- Amikor megérkezik az ember, felmérőn vesz részt, elbeszélgetnek vele, írásbeli teszt is van. Beosztályozás után kezdődik a tanítás. Szigorúan csak kínaiul. Hétfőtől péntekig reggel 8-tól délig beszédóra, olvasás, hallgatás, írás meg nyelvtanóra a sorrend - meséli. Itthon a szakomhoz kínai buddhizmust is kellett tanulni, továbbá a főiskola profiljának inkább megfelelően, a klasszikus kínait. Merthogy van klasszikus és modern kínai nyelv, ez utóbbihoz soroljuk a hivatalos mandarin nyelvet. Emellett vagy 365 nyelvjárás ismeretes, ez teszi Kínát hatalmas kalanddá, például utazáskor. A televízióban is feliratozzák a műsorokat, mert vidéken, főleg az idősebbek nem feltétlen értik a hivatalos (mandarin) nyelvet. Ami egységes, az az írásmód, az írásjegyek, így sokszor látható, hogy az emberek beszéd közben a tenyerükbe írnak - csak hogy biztos legyen, hogy egy dologról beszélnek!

- Nagyon nehéz?

- Meg lehet szokni. Az írás az nagyon nehéz. Ha nem gyakorolja az ember, elfelejti. Amúgy roppant érdekes nyelv, és szerintem magasabb fokon sok hasonlóság van a kínai és a magyar nyelvtan között. Borzasztóan sok a szerkezet.

- Idehaza hogyan gyakorolja a nyelvet?

- Sokat olvasok, zenét hallgatok, van amikor kínaiul gondolkodom. Írogatok.

- Pár szó a buddhizmusról?

- Olyanfajta életfilozófiának tartom, ami élhetőbbé teszi az életet. Ez nagyon fontos manapság. Nagy segítség abban, hogy tudatosabb legyek, hogy amikor jön egy negatív hatás, akkor ne arra csavarodjak rá, hanem energiát, időt spórolva gyorsabban összeszedjem magam. A buddhizmus a szenvedésből való kivezető út. Fő témája a szenvedés, ezért sokan pesszimista gondolkodásnak tartják, azonban pont abban mutat utat, hogyan jussunk ki ebből, hogyan segítsünk magunkon. Hogy hogyan tegyük magunkat egészségesebbé. Fontos ez, hiszen saját minőségünkkel veszünk részt a "közös játékban", így nem mindegy, hogy hogyan hatunk másokra. Felelősségteljeseknek kell lennünk!

- Olvasmányaimra gondolva, Kínában ez nagyon hasznos dolog lehet.

- Kína olyan, mint amikor az ember 24 órán át néz valami filmet, folyamatos információáradat. Elég a kampu-szon sétálni, állandóan bámulják az embert, kibeszélik. Hatalmas a tömeg. Minden más. Ugyanaz és mégis minden más. Az ég, a fák, az épületek, az emberek, az utcák, az ételek, a viselkedésmód, stb. Imádok utazni, imádom az érdekességeket, de ilyen hosszú időn át ez megterhelő, s ahhoz, hogy az ember ezt tudja kezelni, nem árt egy kicsit összeszedettnek lenni.

- Milyenek látta a kínai embereket?

- Jópofák. Magyarországon, ha hosszabb távon utazunk, mindenki csendben van, olvas, vagy nézi a tájat. Kínában azonnal mindenki elkezd karattyolni. Olyanok, mint egy hatalmas nagy család. Nagyon szimpatikus bennük, hogy állandóan ott vannak, segítik egymást, sokkal közvetlenebbek. Kérdezték hová valósi vagyok. Mondtam: Magyarországról. Akkor felcsillant a szemük: igen, mondták, Petőfi, Puskás! A Szabadság, szerelem című verset kívülről fújják - persze kínaiul. Bár nem vagyok "focista", nagyon jó érzés, hogy a boltban az eladó tudja, ki volt Puskás Öcsi. Sok olyan dolguk van, amit európai fejjel nem tudok elfogadni. De viszont nagyon sok olyan is, ami tisztelendő.

- Például.

- Reggel négytől éjfélig nyüzsögnek a pályán, az idős ember cigánykerekezik, mindenki mozog, a foci-, a kosárpályák tele vannak állandóan. Vigyáznak a testükre, mert tudják, hogy ez fontos. Egészségesebben élnek. Tudnak Élni.

- És az ételeik?.

- Mielőtt még először kiutaztam volna, a tanárom elvitt Pest egyik legjobb kínai éttermébe, ott kicsit megijedtem: Úristen, mit fogok én enni!? Odakint, amikor az egyetem menzáján megettem az első ebédet, azt kellett mondanom, nagyon finom. Olajosan főznek, ami kellemetlen, de hihetetlenül finom a kínai konyha. Van Pekingnek egy különleges utcája, ott mindent árulnak: a selyemgubótól a skorpión, a csikóhalon át mindenféle furcsaságig - elsődlegesen turistáknak persze.

- Járt buddhista zarándokhelyen?

- Ismerősöm vitt el egy nagyon szép templom-együtteshez. Egy kínai szerzetessel és egy kínai nővel elmenni egy buddhista helyre, mind-mind "félelmetes" élmények. Gyönyörű. Öt hegy, csillagszerűen helyezkednek el, s a hegyekben kolostorok vannak, a közepén a hely szimbóluma, egy óriási hófehér sztúpa. A hegyek templomaiban, kolostoraiban számos buddhista iskola található. Itt láttam olyat is, hogy több száz szerzetes vonult egymás után imára. Fantasztikus élmény volt látni, hogy emberek milyen másképpen töltik az életüket. Nagyon tisztelem őket! Segítséget visznek mindenhová, ahová eljutnak. Hasonló élmény volt a Hold-ünnepkor Kína egyik szent hegyére felmászni is. Jártam szent hegyeken, a két nagy folyónál, számtalan tartomány hatalmas városában és apró falvakban.

- Visszamegy még Kínába?

- Igen. A végén már nagyon haza akartam jönni, nagyon hiányzott a családom, a párom, a kutyám, a barátaim, a magyar étel, úgy az egész magyar közeg. De úgy jöttem el, hogy amikor fölültem a repülőre, azt mondtam, nem tudom mikor, de én ide még visszajövök. Remélem, egy éven belül visszajutok.

- Idehaza mivel foglalkozik?

- Szerettem volna kínai nyelvet tanítani például, mert ez közelebb áll hozzám, mint bármilyen gazdasági dolog, de erre inkább csak Budapesten van igény. Ez a mai gazdasági szféra egyáltalán nem az én vonalam. Idegenforgalmi végzettségem van, remélem, áprilistól olyan helyen kezdhetek, ami összes célkitűzésemnek kellő hátteret adhat.

Niki elfogulatlanul és szeretettel beszél a kínai emberekről.

- Élen járnak a hagyományos orvoslásban (gyermekkoruktól otthon megtanulják), életmódban, táplálkozásban, mozgáskultúrában. Sokkal vidámabbak, egészségesebbek, boldogabbak. A nagyon kicsit is nagyon meg tudják becsülni. Fölszabadultabbnak láttam őket. Jobban tudnak élni. Élvezik, amit csinálnak. Nem panaszkodnak. Érdemes megismerni őket, mert sokat lehet tanulni tőlük - jegyzi meg.

L. J.