Bakik is becsúsztak

A Szentesi Élet 40 éves történetének egy tizedéhez nekem is közöm lehetett, ami onnan nézve édeskevés, innen nézve pedig már túl vagyok az első szárnypróbálgatásokon. Bár sok élményben volt részem az elmúlt években, átütő erejű sztorival mégsem rendelkezem. Az ilyen személyes hangvételű írásokat is elég nehezen szülöm meg, szívesebben mesélem mások történeteit. A sürgető szerkesztői felkérésre olyasmit igyekeztem keresni, amiről az olvasó lemaradt, mert nem írtam bele a kész cikkbe, de eszembe jutottak bakik is, amikről csak a szemfüles olvasó nem maradt le.

Olykor érdekes az interjú helyszíne, készítésének körülményei is. Koltai Róberttel persze nagy élmény beszélgetni egy üres színházi folyosón is, hát még a mozi irodában, ahol interjúnk alatt néha megcsörrent a telefon. És ő spontán mindig felkapta, kedélyesen elbeszélgetve az esti díszbemutatóról a meghökkent érdeklődőkkel. A saját filmjéről lévén szó, a telefonálók első kézből értesülhettek volna a vetítésről. Csakhogy Koltai éppen információt nem tudott adni, inkább ő kérdezgette a telefonálókat. A meg-megszakított interjú így tartott másfél órát, de nem bántam.

Azt viszont soha nem gondoltam volna, hogy a részben volt szentesi gimnazistákból álló Crystal együttessel koncertjük után a laktanya ebédlőjének kellős közepén fogom elkészíteni az interjút, miközben buzgón kanalazzák a gulyáslevest. Csábi Bettina pedig győztes bokszmeccse után vetkőzött mellettem a padon. Igaz, csak a cipőjét szíjazta ki, sajnos, nem tudtam annyit kérdezni, hogy a folytatásra is bent maradhassak az öltözőben. Most már bevallhatom, közben lemaradtam Nagy "Hóhér" Józsi - egyébként rövid - meccséről, amit utólag kellett rekonstruálnom.

S akkor a bakik. A legroszszabb, amikor az újságíró a boltban szembesül azzal, belelapozván a friss újságba, hogy valamit már megint nagyon elírt. Néhány példa arra, amikor le kellett tennem a hirtelen nagyon nehézzé vált bevásárlókosarat, s menteni, ami menthető, észrevétlenül takarni, bebújtatni, elrejteni az újságot más lapok alá. Ide tartozik az a freud-i elgépelés, hogy Németh Imre szentesi látogatásakor az akkori agrárminisztert a címlaptudósításomban vidék- és földművelődés-ügyinek írtam, kétszer is. Oka a sietségen kívül az, hogy akkoriban annyiszor kellett iskolai dolgozataimra ráírnom szakomat, a művelődésszervezőt, hogy az már szinte magától "gépelődött". Volt, hogy népzenei találkozóról írott tudósításomban tíz soron belül hétszer használtam a minősítés szó valamely változatát: minősítő, minősítésű, minőségében. Kérem, én csak a minőségre törekedtem.
Azt viszont inkább nem írtam le, hogy egy verseny után nekiszegeztem a frappánsnak szánt kérdést a parádésan táncoló László Csabának és Szögi Szilviának: - Mit kellett volna tennetek, hogy ne ti nyerjetek?...

Darók József