2007. december 21.

Ami a hírekből "kimaradt"

A Szentesi Élet lapszámaiban az elmúlt 40 év alatt nagyon sokszor tudósított a város gyarapodásáról, napjaink nehéz és felemelő pillanatairól, egy-egy nemzetközi esemény szentesi kapcsolatairól. A helyszűke nem mindig tette lehetővé, hogy néha az is belekerüljön, ami az események másik oldalát is megmutatja.

Néhány szösszenet az elmúlt évek terméséből:

- Felemelő ünnepség keretében adtuk át évekkel ezelőtt a felújított és kibővített strandfürdőt. Az ünnepség után rengeteg fiatal vette birtokába a csúszdát. Egy 10-12 éves forma, kissé duci fiatalember hatalmasat csobbant, majd rohant a lépcsőre a következő fordulóra.

A medence szélén állva észrevett és futtából odaszólt: "Polgármester bácsi ez k..va jó!"

Talán ez volt a legnagyobb elismerés, amit őszintén és igazából kaptam.

  - A másik történet a szennyvízcsatorna beruházáshoz kapcsolódik. A lap folyamatosan tudósított a különböző lakossági fórumokról. Az egyik kiséri fórumon egy idős néni ült az első sorban botjára támaszkodva és figyelmesen hallgatta az előadást, majd elmosolyodva közbeszólt: "fiatalember maga olyan kedves és naiv, ha elhiszi azt, hogy 8 év múlva ezt én még mindig fizetni fogom, hiszen 94 éves vagyok! De az unokám majd rendezi, mert a ház úgyis az övé lesz."

Tudom, a néni már nincs köztünk, de még megélte, hogy végre fürdőszobában, kádban fürödhetett.

  - A diplomáciából egy történet:

Alkatom többször volt kedves humor tárgya. Kínai látogatásomkor egy belvárosi utcán odaállt elém egy helybeli lakos és mosolyogva, kínaiul elkezdett magyarázni. Karomat széttárva visszamosolyogtam és mondtam magyarul: nem értelek! Ő hajlongva tovább mondta a magáét, majd egy mozdulattal felhúzta az ingemet és megsimogatta a hasamat. Aznap este, egy másik utcán a helyzet megismétlődött. Nem tudtam mire vélni a "simogatásokat".
Másnap a helyi tolmács magyarázta el, hogy a hasam állása hasonlít Buddháéra. A buddhista hívőnek hite szerint Buddha hasának megsimogatása szerencsét hoz.

Remélem vágyaik azóta teljesültek!

E három kis hírrel szerettem volna rövidíteni azt a hosszú listát, amely a tudósításokból sokszor kimaradt.

A 40 éves évforduló alkalmából megköszönöm a lap valamennyi volt és jelenlegi munkatársának azt a munkát, amit nap mint nap Szentesért tettek. Kívánok valamennyiüknek nagyon jó egészséget, szakmai sikereket, magánéleti boldogságot. Nekünk olvasóknak és nekik, mint újságíróknak pedig azt, hogy a fenti híreknél rosszabb hírekről soha nem kelljen tudósítaniuk.

Szirbik Imre