Tele vannak már december elején felbolydult emberekkel a városok és a falvak is. Egyre inkább az az elv működik, hogy akkor is megvásárolnak minden ajándékot, ha kölcsönt kell felvenniük. Mindenkin megfelelési kényszer lesz úrrá karácsony környékén, a végtelenül leterhelt asszonyok pedig sokszor alig várják, hogy vége legyen az ünnepeknek - hívta fel a figyelmet előadásán Molnár V. József néprajzkutató, hagyományőrző.
Régen azonban ez az időszak nem az ajándékvásárlás és az evés-ivás ünnepe volt, hiszen az asztalt is csak Szenteste éjszakáján éjfél után terítették meg, mégpedig három terítővel. Ezeket a hagyományos kellékeket az adventi időszak csöndjében szőtték-fonták és hímezték ki az asszonyok, mely a rendeződés egyszerű eszköze volt - mondta el a néprajzkutató, aki elmesélte azt is a megjelenteknek, hogy az ünnepi asztal alá búzaszalma csokrot tettek, mely a Jézus kévének a szalmája volt. A derekát piros szalaggal kötötték át, a kéve végére pedig koszorút tettek. Ezt Jézusnak nevezték, s utoljára vitték be a tisztaszobába. A karácsonyi és a hétköznapi asztal pedig egyben oltár is volt. Központi szerepét az is kifejezte, hogy Erdélyben minden friss házaspár új házat kapott, ahova először az asztalt vitték be, persze rögtön leterítve.
Az oltár szerepét betöltő asztal mellett karácsonykor hazánkban is fontos volt a fenyő. Azonban mivel örökzöld volt, és Isten-fának számított, ezért nem vágtak ki egy egész fát, csak egy lucfenyő ág lógott le a gerendáról. Nem maradhatott el az ágra függesztett dió és alma sem, valamint a világoskék szalaggal átkötött tál, benne a Jézus-kévéből morzsolt Luca-búzával, amelynek a közepén gyertya égett. A gyertya a szeretetet és Jézus jelenlétét fejezte ki, hiszen ez a helye a fény születésének - mesélte Molnár V. József, aki szerint az asztalfőn a családfő állt, megidézve ezzel a biztonságot, mely az ő Istentől kapott feladata volt, míg az asszonyé a rend fenntartása. Karácsony éjszakáján pedig pappá nemesedett az asztalnál álló férfi, aki egy almát is tartott a kezében. A család tagjai együtt mentek el az éjféli misére, csak egy fő maradt a házban, hiszen az ő feladata volt a tűz őrzése, valamint három piros almának a kútba engedése. Az almákat később gerezdekre vágták, s a családtagok azt, valamint az ilyenkor hagyományos diót és fokhagymát mézbe mártva fogyasztották el. Karácsonykor ezen kívül rétest vagy kürtős kalácsot ettek, később pedig ahelyett beiglit, valamint töltött káposztát. - A rétes elkészítése egyébként is fontos dolog volt, hiszen régen a lányok addig nem mehettek férjhez, amíg nem tudtak rétest nyújtani. Karácsonykor pedig nem az ajándékozásé volt a főszerep, nem azzal próbálták leküzdeni lelkifurdalásukat az emberek, s nem azzal hízelegtek - mondta a hagyományőrző.
Cs.I.