A Felszabadulás téeszben töltötte főiskolai szakmai gyakorlatát Simon Tamás, aki 1967-ben a szövetkezetbe kerülve azt tapasztalta, hogy kezdetlegesen, fejlődőfélben létezett ott az üzemi fóliázás. Államvizsgája után visszavárták, s későbbi apósa, Vecseri László lett a főnöke. - Ő volt a főkertész, én pedig végigjártam a ranglétrát, - mesélte Simon Tamás. - Munkacsoport vezetőként kezdtem, idővel brigádvezető lettem, majd főkertész-helyettes. Apósom nyugdíjba vonulása után én lettem az utódja, 1989-ig, amikor is közös megegyezéssel eljöttem a szövetkezetből.
A fóliázás vakmerő vállalkozásnak számított, miután nem volt múltja, sokat kellett vele kísérletezni. Ugyanakkor látszott, hogy nagy jelentősége lesz, magyarázta a kertészmérnök. - Azokban az években sok tekintetben forradalmi változások voltak, a termesztési módszerek is változtak évről-évre. Kezdetben a legegyszerűbb berendezéstípusok voltak, a kb. 2 méter széles és 90 cm magas fóliaágyak nem voltak belül járhatóak, s fűtés nélkül működtek. Jellemző volt a vándoroltatva hasznosítás. Az ágyak vándoroltak, a szomszédos tábla mindig elő volt készítve, arra került a fólia. Első szakaszban a hidegtűrő növények, karalábé, retek, vagy különlegességként földi eper, a második szakaszban közepes melegigényű növényekre húzták fel, mint például a paradicsomra április végéig, aztán rákerült a paprikára.
Ez jó pár évig ment így, közben fejlődött a berendezés. A kiságyakból megjelentek a belül járható, 5 méter széles, 180-200 centiméter magas fóliasátrak. Eleinte ezeket is vándoroltatva hasznosították, s a munkaigénye miatt tértek át másik termesztési módra. Két ter-málkutat fúrt a téesz, Simon Tamás jelölte ki, szúrta le a karókat, hogy hová fúrják. Erre a célra a lapistói táblát szemelték ki, oda épült két holland üvegház, és a fóliablokk. Ugyanis a második kút fúrásakor, 1970-ben épült a szövetkezetben fűtött fóliatelep. Az országban addig nem volt üzemi fóliablokk, az első Simon Tamás nevéhez fűződik.
A korábban alkalmazott szárfás megoldást (akáckaró oszlopokon volt a fólia, cserépléccel szögelték a csatornaként működő pallóhoz) felváltotta a fémváz, amire már viharbiztosan lehetett rögzíteni a fóliát. Az első fűtött fóliablokk a mai napig is áll, kibírta az idő kihívásait.
Azért, hogy ne legyen baklövés, nagyon sok apró részletet kellett megvitatni szakemberekkel. Simon Tamás Kóródi László nevét említi, a Kertészeti Egyetem adjunktusával sokat konzultáltak, csakúgy, mint Túri Istvánnal. Somos András az egyetem rektora és tanszékvezetője is lejött tapasztalatcserére.
A Felszabadulás TSZ abban is első volt, hogy a hetvenes évek elejétől bevezette az integrált módszert, vagyis a háztáji termelés nem ment többé a közös munka rovására. Szarvas Pál, az akkori elnök úgy gondolkodott: nyújtson minél több szolgáltatást a szövetkezet a tagoknak. Elmondta, hogy a téeszt 1971-ben szanálták, ő ezzel egyidőben lett az elnöke. A veszteség okaként azt állapították meg, hogy a tagok túlzottan sokat foglalkoztak háztájival. A városi pártbizottság titkára neki szegezte, hogy abba kell hagyni. Szarvas egy év haladékot kért, s felszámolás helyett fejleszteni kezdték a szövetkezetet. A tagoknak csak elültetni, ápolni, szedni kellett, minden mást, például az öntözést, permetezést, a téesz vállalt. Ennek köszönhetően senki nem hagyta el a szövetkezetet, a családoknak mintegy felét érintette a háztáji, az agilisabb dolgozók vettek benne részt. A vezetők szinte mindegyike, köztük Szarvas Pál is csinálta, a fóliázás manuális munkát igényelt mindenkitől.
Példa volt az integrált módszer, egy éven belül az Árpád is átvette, sőt országosan is mintául szolgált.
A Felszabadulás TSZ ma is működik, az önálló ágazatokból cégek lettek, a '92-es átalakulást követően kft.-kbe szerveződtek, ezek vagyonkezelője a szövetkezet.
Darók József