Megbecsült igazgató-tanár

160 éve született Balázsovits Norbert

Balázsovits Norbert (1847-1913)

Városunk nagy múltú gimnáziuma küzdelmes utat járt be, mire a szerény létszámú református középtanodából - számos szervezeti változáson átesve - nyilvános jellegű, városi-, majd állami fenntartású, érettségiztetési joggal felruházott, nyolcosztályú főgimnáziummá vált. A kezdeti lépések megtétele legfőképp Zolnay Károly és Csukás Benjámin nevéhez fűződnek, de az intézmény továbbfejlesztésében már részt vettek olyan jeles tanáregyéniségek, mint Dósa Elek, Balázsovits Norbert, Reinholcz Károly és Pólya Ferenc, ill. valamivel később Zoó János, Frank Ármin, Szívós Béla, Szalay István, Derzsi Kovács Ferenc. és még lehetne folytatni a sort.

A legendás hírű tanárok közül ezúttal Balázsovits Norbertről emlékezünk meg, aki 1871-ben a Felvidékről érkezett városunkba, és itt kamatoztatta sokoldalú tehetségét, egészen 1913-ban bekövetkezett haláláig.

A Bars vármegyei Zsar-nóca-Kohón született 1847. november 21-én, ahol apja kincstári kohótiszt volt. Középiskolai tanulmányait a VI. osztályig Selmecbányán, a VII-VIII. osztályokat pedig "kispapként" Besztercebányán, a püspöki papneveldében végezte. Itt alapozta meg latin, görög és német nyelvismeretét. 1868-ban megvált a teológiai tanulmányoktól, és a tanári pályára készülve, a budapesti egyetemen klasszika-filológiát hallgatott.

Szentesen 1871-ben kezdte meg működését a város által fenntartott négyosztályú, gimnáziumi tanfolyammal egybekötött polgári fiúiskola, amelyből utóbb kinőtt a nyolcosztályú főgimnázium. Balázsovits Norbert megpályázta és elnyerte a rajztanári állást, amelyhez a szépírás tanítása is tartozott. Az osztályok számának szaporodásával párhuzamosan előbb rábízták a testnevelés, a számtan és mértan, utóbb pedig a világtörténelem, alkotmánytan és a német nyelv tanítását is. Heti óraszáma elérte a 34 órát, de nem egyszer a 36-38 órát is. Emellett éveken át ő vezette a tanári értekezletek jegyzőkönyveit, ő a tornaszertár őre, és 1875-1899 között ő volt a tanári könyvtár kezelője is, aki elkészítette a ma is használható első szakkatalógust. Rendkívüli munkabírását az egyik tanártársa így jellemezte: "Ő maga zömök termetű, erős, tagbaszakadt, egészséges ember volt, aki egészségét testi munkával, kertészkedéssel és egyéb házi munkálkodással igyekezett fenntartani. Ereje, egészsége, kitartása, munkabírása szinte példabeszéd volt."

1873-ban nőül vette Schleier Karolinát (Schleier István városi tanácsnok lányát), akitől négy gyermeke született: Bertalan, Dezső, Margit és László.

A nevelő-oktató munka mellett rendkívül élénk társadalmi életet élt. Tagja a városi és megyei képviselő-testületeknek, elnöke az Ipartanodai Bizottság. 1880-ban megalapítója és hosszú időn át elnöke a Szentesi Iparos Ifjak Képző és Segélyegyletének, alapító-igazgatója a Szentesi Kölcsönös Segélyező Szövetkezetnek (1885). Sokat fáradozott a Szentesi Ipartestület megalakításán, amelynek 1886-ban elnökévé, később pedig örökös tiszteletbeli díszelnökévé választották. (A székház részére 1891-ben Zoó Jánossal megfestették arcképét, amely sajnos utóbb elkallódott. Ez lett a sorsa a Segélyező Szövetkezet által 1911-ben leleplezett portréjának is.) Előbb külső munkatársa, majd 1884-1889 között felelős szerkesztője a Szentes és Vidéke c. helyi újságnak. Tanügyi cikkei mellett számos műfordítása jelent meg németről és szlovákról magyarra. Ekkoriban ő a Polgári Olvasókör elnöke, tagja a Kaszinó választmányának, a Szentesi Római Katolikus Egyháztanácsnak. 1897-ben részt vett a Csongrád Vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat megszervezésében, amely választmányi elnökévé választotta.

Időközben az iskola tisztán gimnáziumi jellegű intézménnyé vált, és 1888 őszén beköltözhetett új, reprezentatív épületébe. Ezt megelőzően - a középiskolai törvény előírásainak megfelelően - Balázsovits 1887-ben megszerezte az egyetemi diplomát latin és görög nyelvekből, így végre teljes óraszámban taníthatta kedvenc tárgyait. 1896 februárjában ünnepelték meg tanári működésének 25 éves jubileumát, mely alkalomból a volt és akkori tanítványai ösztöndíj-alapítványt hoztak létre a nevével; az iparosság pedig egy míves díszalbummal kedveskedett örökös elnökének.

Amikor Zolnay Károly 1899-ben nyugalomba vonult, nem volt kétséges, hogy őt csakis Balázsovits Norbert követheti az igazgatói székben. A gimnázium vezetését 1911 őszéig valóban ő látta el; ekkor tartóssá vált betegségei miatt kérte nyugdíjazását. Hosszas szenvedés után, 1913. február 1-jén hunyt el. A Harruckern u. 32. sz. (ma Ady E. u.) alatti gyászházban felállított ravatalához özönlöttek a város lakói, a különböző köztestületek küldöttségei. Február 3-án helyezték örök nyugalomra a Kálvária-temetőben.

A kortárs így jellemezte az eltávozott jeles férfiút: "Büszkén gondolunk rá vissza. Hótiszta lelkét nem fedte soha semmi szenny. Kristálytiszta jellemét sem a gyanúsítás, sem a rágalom, sem a megfélemlítés nem tudta elhomályosítani. Felfelé, lefelé egész életében ugyanaz maradt. Egy sajátságos, különös, másokat nem utánzó speciális egyén maradt egész életében, s önmaga alkotta meg: a Balázsovits karaktert. Bár lennének sok követői!" Felkészültsége, hivatásszeretete, iskolája iránti elkötelezettsége, szilárd jelleme, szorgalma és munkabírása talán ma is példaként szolgálhatna!

Labádi Lajos