. Lehet 2 év, lehet 10 év, kerek évforduló, de ez az egy nap az Övék, és ez szívünkben piros betűs ünnep: a Halottak Napja, minden év november 2-a! Ilyenkor megtelnek a temetők a hozzátartozók virágaival, koszorúival. Minden évközben nem látogatott sírra is kerül néhány szál virág, vagy koszorú.
Rájuk emlékezünk ezeken a napokon, a hősökre, az elődökre, a szülőkre, a gyere-kekre. Sajnos egyre több "fejfán" olvashatók, sokan vannak fiatalok, akik tragikus hirtelenséggel itt hagyták ezt a nagybetűs életet!
"Mindig a jók mennek el." Igen, minden ember jónak születik, és emlékeikben jó is marad. Ilyenkor minden évben sok, maradandóságot megőrző síremlék készül el ezekre a napokra. Mi megállunk, emlékezünk, könnyezünk és éljük tovább az életet. De meddig? Ilyenkor ezeken is elgondolkozunk.
Békesség is költözik szíveinkbe, és megfogadjuk, hogy ezt mi visszük tovább embertársaink felé mindaddig, míg reánk is csak emlékezni fognak!" - olvashatjuk, s ebben van sok igazság. "Az emlékezéshez nem csak emlék, hanem szeretet kell, és akit szeretünk, nem feledjük el soha!" - mondja egyik költőnk.
A kulcsszó tehát: a szeretet, mai életünk legfontosabb "hiánycikke". Ezért rendeljünk belőle többet, hogy legyen elég utolsó napjainkig. Békesség a másik, de legalább olyan fontos, mint az előző!
Fogadjuk meg ilyenkor, ígérjük meg halottainknak, hogy emléküket nem feledve éljük még életünket szeretetben, békességben, hogy ránk is az élők majd szeretettel emlékezzenek!
Dr. Magyar Jánosné
emlékezett
november 10-én