Isten éltesse az Erzsébeteket! Az Erzsike néniket és az Erzsikéket! Remélem, még Erzsikék is vannak! Mert ha e név eltűnne, az nem egyszerűen csak egy szép bibliai női név hiányát jelentené, hanem egy olyan lelkiségnek is az elmúlását, mely például Európa legnagyobb szentjévé tette a 800 évvel ezelőtt született magyarországi Szent Erzsébetet. Már csak ezért is éljenek sokáig a ma még élő Erzsébetek.
De bevallom, személyes okom is van arra, hogy nagyon szívemből fakadjon ez az én Erzsébet napi köszöntésem. Elmondom miért.
Mikor 2001 pünkösdjén megjelentettem addig kiadott cikkeim gyűjteményét, ezt a címet adtam neki: "Ajándékul embereket kaptam." Ha most azt álmodnám, hogy "Ajándékul Erzsébeteket kaptam" cím alatt írjak egy könyvet, nagy bajban lennék. Mert már sem erőm, sem időm nem volna annak a beszámolónak a megalkotására, melyben sok Erzsébet irántam tanúsított jóságát kellene élvezetesen felsorolnom. Még egy egyszerű felsorolás sem volna kis munka. Meg aztán szinte lehetetlen volna őket valamilyen szempontból rangsorolnom. Közülük legtöbben, akik igen nehéz történelmi időkben támogatták a fiatal Vági László lelkipásztorkodását, már Istennél vannak. Meggyőződésem szerint ott is teszik a dolgukat az öreg pap végső szolgálatainak érdekében.
És mivel már 28 éve Szentesen szolgálok, ezért világos, hogy a szentesi Erzsébetek iránt legfrissebb a hálám. S mit kívánjak nekik?
Petőfi híres versét hívom segítségül: "A négy ökrös szekeret". Tartsák életüket Isten szekerének. Érezzék, hogy mellettük ül a sorosok intézője, a gondviselő Isten, és tesz egy ajánlatot, mintha Petőfi beszélne belőle: Erzsike! "Ne válasszunk magunknak csillagot?"
De lehet Istennek és embernek közös csillaga? Miért ne! Isten fényesíti azt, az ember meg gyönyörködik benne és megy utána. Ilyen csillag Szent Erzsébet, mely ugyan messziről ragyog, de a mai Erzsébetek jól tennék, ha e ragyogásból ki tudnák olvasni a következő két szót: "Isten a megelégedés" (ez Erzsébet magyar jelentése). Azaz: hiszem, hogy amit eddig kaptam nevemmel együtt, az nekem elég! Mert Istentől kaptam, azért! A mi Szent Erzsébetünk azért volt igazán kápráztató módon boldog, mert hamar felfedezte, hogy amit az akkori politikus művelt vele, az igazában Isten műve volt. Ezért 24 év alatt élt oly sokat, mintha 100 évet élt volna: fiatalon. Nem csoda, hogy halála után már négy évvel szentté avatta az akkori közgondolkodás és a pápa.
Őt érdemes kiválasztani vezérlő csillagnak, azaz hinni abban, hogy nem véletlenül élek, hanem azért, hogy lássak csillagot és attól magam is csillaggá változzam. Olyan élő csillaggá, mely létével azt tudja mondani másoknak, amit a régi, a bibliai Erzsébet mondott Máriának: "Boldog vagy, mert hittél."
Kedves Erzsébetek, mindnyájan! Az én köszöntőm ennyi, s ha hiszik, hogy szívem mélyéről való, akkor el is fogják tőlem fogadni! És azt fogják mondani: Laci bácsinak is legyen hite szerint!
Vági László