Lakos Imre Tanár Úr emlékére

"Nem hal meg kit eltemetnek,
Csak az, kit elfelednek."

2007. október 13- án egy tragikus balesetben a mindenki által ismert és szeretett Lakos tanár úr életét vesztette. Megrendülten és szomorúan vettem tudomásul, hogy aki mellett a kocsiban ülve nemrég az autóvezetés fortélyait próbáltam elsajátítani, az én Tanár bácsim, nincs többé. Az az ember, aki élete folyamán tanulók ezreit segítette jogosítványhoz - többek között édesanyámat is -, sajnos eltávozott közülünk. Emlékszem, még a műszaki ismereteket is olyan lelkesedéssel magyarázta, hogy kivétel nélkül ittuk szavait, még ha egy szót se értettünk az egészből. Vezetés óra közben elejtett mondásai most is a fülemben zengnek: pl. egy ferdén sikerült parkolás után "ez nem volt egy bajnok", vagy éppen mikor egy idős nénit nem vettem észre a zebrán, az "el ne üsd a mamát" szólásai.

Mindig nagy türelemmel és szakértelemmel oktatott. Mindannyian szerettük, becsültük és tiszteltük is ezért. Nem csak mi tanulók, de barátai, kollégái és szerettei is elismerték tudását, hiszen mindannyiunk Lakos tanár ura közel 40 éve rótta már az utakat a tanítványaival és később tanította a KRESZT, műszaki ismereteket és vezetéselméletet is.

1968-ban - mindössze 24 esztendősen - kezdett másodállásban oktatni az ATI szentesi kirendeltségén, majd 1976-tól ugyanott főállású gépkocsi oktató lett. Ekkor még egy fehér színű Zsiguli szolgált munkaeszközeként. Majd 1989-ben többedmagával megalakította a Turbó Autósiskolát, amit a kezdetektől ő vezetett, 1998-tól pedig már hivatalosan is. A szó igazi értelmében élt-halt a hivatásáért, hiszen élete utolsó másodpercéig végezte ezt a munkát, a fehér G-s Astrával.

Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy soha nem jön már velem szemben ez a T betűs autó, vagy hogy soha nem villantunk már egymásra az utcán, és legfőképp az, hogy többé nem láthatom mosolygós, kedves arcát, nem hallhatom öblös, tekintélyt parancsoló hangját, a vicceit és a jóízű nevetését.

Lakos tanár úr, de volt, aki Imre bácsiként ismerte, a baráti körében Tanár Úr, nekem csak Tanár bácsi, rengeteg jót és szépet adott nekünk élete folyamán és mi is tegyük meg neki, hogy emlékét őrizzük, s nem feledjük el soha!

P. A.