Szeretett Buksi!

"Buksi" Magyarország, Csongrád megye". Ausztráliából kaptál egyszer így címezve egy levelet, mely célba ért. Nagyon boldog voltál akkor, hogy ilyen hiányos címzés ellenére is megkaptad az írást.

A mostani üzenetet már csak az égi futballpályáról olvashatod, de tudd, hogy az alábbiak szeretetünk, tiszteletünk megannyi apró megnyilvánulásai.

Emléked múlhatatlan, úgy érezzük jelenleg is köztünk vagy, s várjuk, hogy most is javítsd sorainkat, szólj közbe, hogy ne így írjuk, hanem emígy! S nem teszed., nem teheted.

Szentesen születtél 1922. május 17-én. Édesapád Nádai (Nittinger) Géza a helyi vasútállomás főnöke volt, édesanyád Szeder Gizella pedig az otthonotok megteremtését, ápolását, a gyerekek nevelését vállalta. Négyen voltatok testvérek, Te voltál a legfiatalabb. Közös volt bennetek a munka iránti elkötelezettség és a sport imádata. Laci bátyád a szentesi MÁV-ban vízilabdázott, nővéred drukkolt nektek, Géza bátyád kedvence a labdarúgás volt, melyet a későbbiekben Te is élvezettel magas szinten műveltél.

Első iskolai éveidet Tótkomlóson kezdted, majd a szentesi katolikus iskolában folytattad. Középiskolába a helyi Horváth Mihály Gimnáziumba jártál, ahol 1942-ben érettségiztél.

Fiatalon töltötted katonaéveidet, melybe beleszólt a II. világháború is. Feleséged, Csallány Gizella hű társként segítette életed erőfeszítéseit. A hadifogság után újságbizományosként dolgoztál 1957-ig. Utad ismét Szentesre vezetett, anyagbeszerző és motorszerviz-vezető, majd a csongrádi autószerviz vezetőjeként élted dolgos, mozgalmas mindennapjaidat nyugdíjazásodig. Életed meghatározó eleme volt a sport. Kezdetben a Csongrádi Barátság (1947-1957), később a Szentesi Kinizsi (1957-1966), majd a Bokros SE (1966-1968) tagja voltál. Szeretettel meséltél sportpályafutásodat egyengető, segítő edzőidről: Kapta Lászlóról, Piszlinger Ferencről, Korányi Lajosról, Lenner Gyuláról, Bodnár Jánosról, Kliment Györgyről és Radics Gyuláról. Rád jellemzően mindenkit tiszteltél, de tiszteletet is érdemeltél.

Emlékszel azokra a napokra, mikor édesapád szólt: "Váltsd le, Buksi a távírászt, mert annak fociznia kell!" Te mások helyett is szolgáltál, hiszen a vasúti váltót és a sorompót egyaránt szakszerűen kezelted. Így lehetőséget adtál arra, hogy a vasutas sportoló - igaz munkaidőben -, a bőrgolyót rúgja, szerezzen dicsőséget, hírnevet a MÁV futballcsapatának.

A sport mellett rajongásig szeretted a természetet.

Buksi! A szentesi csodálatos Tisza-part nélküled elképzelhetetlen volt. A regattánál kezdted, és váltál a TISZÁSOK nagy öregjévé. Gyakran feltűnt sportos alakod a parton, azt már meszsziről mindenki tudta, hogy Te lehetsz, hiszen a haverok, barátok vettek azonnal körbe, általuk övezve szórtad aranyos sziporkáidat mindannyiunk örömére. Vízre szállásod is élményt jelentett. A saját kezűleg épített motorcsónakod röpített. Sokszor Veled száguldott valamelyik unoka a Tisza hullámain, vízisín vagy korongon. Bizton állíthatom, hogy különb kunsztokat a korongon senki sem tudott bemutatni az ámuló-bámuló strandolók előtt. A szív, a kitartás, az emberbaráti szeretet, a sport iránti mélységes alázatod mind-mind a sajátod volt. Vajon hányan nyertek 80 évesen a gimnáziumi jégpályán korosztályos bajnokságot?! Elárulom, ez csak Rád volt jellemző, ez csak Neked sikerült! Kedves, bohém alakoddal a gimnázium fiataljait is elkápráztattad. Nem csoda!

A bíró, amikor a mérkőzésen kiállít, a játékosra nézve súlyos döntést hoz. Fájdalmunkra ez most az ÍTÉSZTŐL bekövetkezett. Sajnos ez a verdikt már végérvé-nyes.

Szívünkben humoros, mosolygós, sportos egyéniséged tovább él. Az égi sportpálya széléről szurkolj nekünk! Ígérjük, Szentesen a BUKSI név örökre fogalom marad!

Kis-Rácz Antalné és
Makra Zoltán