2007. október 27.

Szétszakadva is egyek vagyunk

Ünnepelve emlékezzünk a reformációra

Néhány nap múlva ismét október 31-ét írunk. Azt a dátumot, mely egyesek szerint egyházszakadást jelentett egykoron, még 1517-ben. Mások azonban ezt az időpontot tekintik saját egyházuk születési időpontjának, illetve ehhez kapcsolódóan a reformációt, az egyházi év utolsó nagy ünnepnapjaként ünneplik meg ilyenkor.

Két dolog azonban mindenképp bizonyos. Az e-gyik, hogy az egyház már évszázadokkal korábban szétszakadt, hiszen keleten már az 5-6. században önálló egyházak jöttek létre, s már akkor sem lehetett egységes egyházról beszélni. Nem is említve az 1054-es egyházszakadást, amikor a katolicizmus kettévált keleti és nyugati egyházra. A másik, hogy a korszak belső egyházi állapota miatt feltétlenül szükség volt a megújulásra. A főpapok különböző élvezetekbe merültek ebben az időszakban, több hivatali tisztséget is betöltöttek, a velük járó pénzt pedig beszedték. Az alsópapság viszont nagy nyomorban, romlott erkölcsi állapotok között, valamint tudatlanságban és a műveltség szinte teljes hiányában élt. Közben a nép hite egyre inkább csak a külsőségekhez tapadt, például a csodahithez, illetve az ereklyék és a szentek tiszteletéhez. Az egyik legborzasztóbb következményekkel járó boszorkányhit is egyre nagyobb teret hódított. Ilyen állapotok között szegezte ki egy ágoston rendi szerzetes, Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételét, miközben még nem sejtette, hogy tettével egy mozgalmat indít útjára. A reformáció azonban egyre gyorsabban terjedt.

Luther tételeiben többek között a búcsúgyakorlat ellen emelte fel szavát, amely a kor római katolikus egyházát pénzügyi szempontból is érintette, s egy olyan eszköz volt, mellyel az uralkodni tudott az embereken. A búcsúgyakorlat abból indult ki, hogy mindenki akkor kap csak bűnbocsánatot, ha bű-neit őszintén megvallja. Azonban a gyakorlatban a pap döntötte el, hogy a bűnbocsánatért cserébe az egyes személyeknek mit kellett tenniük, amit ki lehetett váltani pénzzel is. Később egyre elterjedtebb gyakorlattá vált a bűnbocsánat anyagi megváltása. Ezt támadta meg többek között Luther, aki tettével az egyház monopolhelyzetét is érintette. Luther tanításában a Bibliára helyezte a hangsúlyt, s arra, hogy mindenki személyesen felelős az Isten színe előtt. Ezen kívül fontos célkitű-zése volt az is, hogy mindenki saját anyanyelvén olvashassa a Szentírást.

Luther mellett Kálvin János és Zwingli Ulrik - csak a legnagyobbakat és legismertebbeket említve - is hirdetni kezdte tanait, bibliaértelmezését. Azonban hármójuk véleménye több fontos kérdés tekintetében nem mutatott megegyező képet. Egyet értettek a megigazulás, az eredendő bűn és a keresztség alapvető kérdéseiben, azonban köztük az egyik legfontosabb eltérés az úrvacsora értelmezése volt. Ké-sőbb hármójuk Biblia és vallásértelmezésén alakultak ki a különböző protestáns egyházak, melyek mindegyike több szempontból is különbözik egymástól. Hazánkban ezek közül a legnagyobb mértékben, s a legmagasabb lélekszámban a református egyház van jelen. A Magyarországon is létező protestáns felekezetek között szerepel például az evangélikus és az unitárius irányzat is.

Egyet azonban senkinek, egyetlen magát hívő keresztény vagy keresztyén embernek valló személynek sem szabad elfelednie. Mindanynyian Krisztus testének tagjai vagyunk, Jézus Krisztus egyházába tartozunk. S bár vannak hittételeink, bibliaértelmezésünk között különbségek, de mindannyian Istennek, az Atyának gyermekei vagyunk a Krisztus Jézusban.

Összeállította:

Cseh-Lakos Ilona