Elballagott.

Üzenet az égi galériába.

Szépen, csendben, és lassan elment közülünk Pali bácsi! Sosem volt rá jellemző a lassúság. Mindig futott, szaladt, rohant! Gyalog, vagy autóval. Állandóan késésben érezte magát. A holnapot is a tegnap lendületével szervezte.

Két ország között élt. De mindenütt megjelent, ahol fontosnak érezte az ügyet. Szerette a Vajdaságot és tisztelte a bácskai gyökereket. A képzőművészetet tartotta az élete értelmének. A művésztelepet, a kiállításokat tartotta fontosnak. Állandóan szervezkedett. Itthon és otthon - egyaránt. Nemcsak alkotások ösztönzője, hanem - sokszor - művészsorsok egyengetőjeként. Csak csendesen mosolygott a zajos siker láttán. Álldogált a galériák közönsége között a hátsó sorban. Üldögélt a nagyasztal legtávolabbi helyén. Viccelődött, ha felemlegettük: itt minden az ő szervezése. Botor ember az, aki elfelejti az események mozgatóját!

Pali Bátyám! Szervezed-e már a mennyei művésztelepet?! Ott szabadon szárnyalhatnak, a földön időnként bukdácsoló művészlelkek. Szerintem, már keresed a kiállításokra alkalmas égi helyszíneket. Ne bízz semmit a véletlenre! Tudod: a magasságos kezek is mellényúlnak időnként.

Ádor Pált sok településen már az utcán felismerték. - Mindenütt élnek ösmerősök - mondogatta a jellegzetes vajdasági-magyar hangsúllyal. Pali Bácsi! Ahol most jársz, találkoztál-e már "ösmerősökkel"?

A képzőművészetek topolyai nagyköveteként sokszor megfordult Szentesen. Amerre járt, mindenütt csak dicsérte a várost. Évtizedekig ápolta a kapcsolatokat. Azt gondoltuk-éreztük: már legalább hetvenkilenc éve a szentesiek barátja.

Pali Bátyám! Ott a messzi, hallhatatlan tartományban is mondjál néhány jó szót a szentesiekről. Hidd el: mi sem felejtünk el Téged!

Csak a kiállítási meghívókat nem tudjuk most már hova küldeni!?

- pál -