A "törvényes" tisztújítás

Szentes a kiegyezés idején (1867) XII.

Cicatricis Pál főjegyző

Oroszi Miklós polgármester és Bartha János vármegyei alügyész bejelentését tett követte. Mikecz Ferenc Szentes járási szolgabíró jelenlétében óvást emeltek a választási elnöknél, a szolgabírót pedig felkérték, hogy szerezzen érvényt a megyei határozatnak. Mi-kecz azt felelte, hogy a kérésnek eleget tesz, ha az óvást írásban is benyújtják hozzá. Bartha János és Oro-szi nyomban megfogalmazták az óvást, s a helyszínen megkezdték az aláírások gyűjtését. Ezalatt a kisebbségi párt zavartalanul folytatta a szavazást a főbírói tisztségre kijelölt személyekre.

Az óvást tartalmazó okmányt - melyet rövid időn belül 806-an írtak alá - küldöttség vitte a szolgabíróhoz. Ebben ismételten kérték, hogy a megyei határozat értelmében érje el a tízes bizottmánynál a nép által óhajtott személy, Ónodi Sándor kijelölését. Ha ez nem sikerülne, akkor tiltsa be a választások folytatását és forduljon orvoslásért az alispánhoz. Mikecz az óvást átvette, de arra hivatkozva, hogy azt a választók akaratával ellenkezők is aláírhatták, semmiféle intézkedést nem tett. A szavazás tehát az óvás ellenére szabadon folytatódhatott. (Érdemes megjegyezni, hogy az utólagos vizsgálat szerint a 806 aláíró közül mindössze 66 olyan személy akadt, aki nem rendelkezett szavazati joggal!)

A délben megkezdett szavazást már délután 2 órakor be kellett rekeszteni szavazók hiányában. Az eredmény megállapítása gyorsan ment, mivel mindössze 258 szavazati golyó gyűlt össze a ládában. Ezek közül a legtöbbet - zázhatvankettőt - Farkas Gedeon nevére adtak le, így a választási elnök őt kiáltotta ki ünnepélyesen Szentes megválasztott főbírájának. Farkas a megválasztást elfogadta, még ha némileg zavarta is a több száz torokból feltörő véleménynyilvánítás: "Nem kell Farkas, csak Ónodi Sándor kell!"

A tisztújítás a főjegyzői hivatal betöltésével folytatódott. Valószínűleg a köznyugalom biztosítása érdekében a tízes bizottmány első helyen Ónodi Sándort jelölte a főjegyzőségre. Számításába azonban hiba csúszott, mert Ónodi kijelentette, hogy nem fogadja el a jelölést, hanem továbbra is igényt tart az óvás alatt álló főbírói tisztségre. Némi zavar után új jelölésre került sor. A szavazás eredménye arra utal, hogy a tízes bizottmány ezúttal jól választotta meg jelöltjeit. Most 636-an éltek szavazati jogukkal, ebből a néppárthoz közelebb álló Cicatricis Pál, volt 48-as honvédtiszt nyerte el a szavazatok többségét. A nyugalom nem bizonyult tartósnak, mivel a főkapitányi és főügyészi állásra ismét csak a kisebbségi párt embereit jelölték. A néppárt óvástétel mellett újból visszavonult a szavazástól. Ez persze most sem akadályozta meg a választás folytatását. Kristó Nagy István - a csekély szavazat ellenére - kihirdette Balogh Lajos főkapitánnyá, valamint Kiss Zsigmond főügyésszé történt megválasztását, majd biztos, ami biztos alapon felfüggesztette a tisztújítást.

A választások február 13-15. közé eső szakasza viszonylag nyugodt légkörben folyt. Ez két tényezővel magyarázható: egyrészt a legfontosabb tisztségek sorsa már eldőlt, másrészt a tízes bizottmány a jelöléseknél valóban ügyelni kezdett a pártok kiegyenlítésére. Természetesen attól óvakodott, hogy valamennyi tisztségnél vegyes jelölést tegyen, hiszen ez egyértelműen a néppárt jelöltjeinek kedvezett volna. A kiegyenlítést úgy érte el, hogy felváltva hol vegyes jelölést alkalmazott, hol tisztán kisebbségi párti jelölteket állított. Vegyes jelöléskor mindannyiszor a néppárt jelöltje győzedelmeskedett, míg a második esetben - a néppárti szavazók tartózkodása mellett - a kisebbségi jelöltek futottak be.

Valószínűnek látszik, hogy az alkalmazott jelölési gyakorlatot a kisebbségi párt már a választások megkezdése előtt javaslatba hozta, de azt a néppárt - biztos többsége tudatában - visszautasította. A főbíróválasztás eredménye és a sikertelen óvás pártközi megállapodásra késztette a néppárti vezetőket. Erre utal, hogy február 13-tól nincs nyoma a választási jegyzőkönyvben tiltakozásoknak, óvásoknak, de még inkább az a szigorúan betartott arány, amely a jelöltek, ill. a megválasztott személyek pártonkénti megoszlásában megmutatkozott. A február 13-15. között megválasztott 16 tisztviselő közül ugyanis 8 a néppárthoz, 8 pedig a kisebbségi párthoz tartozott. Ezen belül a 8 tanácsnoki állásba 4 néppárti és 4 kisebbségi párti került, mégpedig úgy, hogy a törvénykezési tanácsnokok közül 2 az egyik, 2 a másik párthoz tartozott. A közigazgatási tanácsnokok ugyanígy. A kiegyenlítődést a tisztújítás végeredménye is visszatükrözte. A 21 vezető tisztviselői állásból 11 a Stammer-párt, 10 pedig a Néppárt jelöltjeinek jutott. Említést érdemel, hogy az új tisztikarba 9 olyan személy került, akik a provizórium idején is hivatalt viseltek.

A városi képviselők megválasztásának időpontját február 19-22. közé tűzték ki. A szavazásra jogosultak ezeken a napokon adhatták le a 120 nevet tartalmazó céduláikat. A szavazatok összeszámlálásából kitűnt, hogy ezúttal 993 polgár élt a szavazati jogával. A megválasztott tisztikar és a képviselő-testület eskütételére március 7-én került sor. Ennek megtörténtével befejezett ténnyé vált Szentes város rendezett tanácsának megalakulása, az elvesztett városi jogállás visszaállítása.

Labádi Lajos