A város és a vármegye ellentéte

Szentes a kiegyezés idején (1867) IV.

Török Bálint alispán

A minisztérium és a vármegye halogató taktikáját látva, a Szentesi Váltsági és Gazdasági Bizottság határozott lépésre szánta el magát. 1867. szeptember 9-i ülésén nyíltan bírálta a minisztériumot, majd leszögezte, hogy a bizottság csak addig vette kezébe a város anyagi érdekeire való felügyeletet, míg a gyászos emlékű provizórium tart. Mivel az ország alkotmánya helyreállíttatott, a bizottság nem érzi magát jogosítva ezen minőségben tovább működni. Mindezeknél fogva a Váltási és Gazdasági Bizottság elérkezettnek látja az időt, hogy a maga testületi működését megszüntesse és megbízatását azon közbirtokosság kezébe tegye le, amelyből azt átvette, s lelépésével mutassa meg, hogy nem akar útjába állni a nép alkotmányos képviselő-testülete helyreállításának.

A szeptember 17-i vármegyei közgyűlés végre napirendre tűzte a szentesi rendezett tanács ügyét. Foglalkozott a Szentesi Váltsági és Gazdasági Bizottság nyilatkozatával is, s bár az ügy kisebbfajta botrányt kavart, a közgyűlés jegyzőkönyvéből mégis kimaradt. A történteket azonban jól nyomon lehet követni a korabeli sajtóban. Az érintett nyilatkozat felolvasása után az elnöklő Török Bálint első alispán egy gúnyolódó megjegyzéssel kívánta lezárni az ügyet, megrágalmazva a lemondott szentesi bizottság tagjait. Az első alispán támadását az elfogulatlanok is mély megütközéssel fogadták, s hogy belőle botrányos jelenet nem lett, az - a tudósítás szerint - egyedül a mélyen sértett egyének maguk mérsékletének köszönhető.

A történtekre Oroszi Miklós vezércikkben reagált a Szegedi Híradó hasábjain: "Ítéljen a közvélemény!" címen. Felvázolta Szentes rendezett tanácsának ügyét, ismertetve az eddigi kudarcokat, bírálva a minisztérium halogatását és a megyei közgyűlés közömbösségét. Kritikájának éle Török Bálint alispán ellen irányult, aki a legutóbbi közgyűlésen nem várt modorban nyilatkozott a szentesiek törekvéséről. Meggyőződése szerint:

"Ezen modor oda látszik célozni, hogy az első alispán úr oly közönséget óhajt a megyei gyűlésterembe, mely csak a tisztikarból s hallgató közönségből álljon. Azokat pedig, kik tőle eltérő nézetet nyilvánítanak, vagy saját jogaikat követelik, onnan kimozdítani, elidegeníteni kívánja. Ezt az alkotmányos érzületű közönség meg nem engedheti, s a sajtónak ezt tűrnie nem szabad, mert nem a megye közönsége van az alispánért, hanem az alispán van a megyéért. A népek milliói által epedve várt alkotmányos életből paródiát csinálni, ily módon népszerűtleníteni, és így kockáztatni, csak azért, mert t. alispán úrnak tetszik a háromágú vasvillával Neptunként a töredékeny habok fölött "quos ego"-t (majd adok én nektek! Neptunus első fenyegető szavai a szelekhez Vergilius Aeneis-ében.) mennydörögni, s a jogos szót letorkolással elnémítani, fölötte káros dolog lenne. Mindig jobb a jogos igényeket kielégíteni, mint elnémítani." Cikke végén elmondta még, hogy mindezt azért tárta a nyilvánosság elé, hogy egyrészt tájékoztassa a közvéleményt a rendezett tanács ügyének jelenlegi állásáról, másrészt, hogy jóakaratúlag figyelmeztesse Török Bálintot hibája beismerésére és elhagyására. Zárómondatában kijelentette, hogy "mint eddig, úgy ezután is örömmel ismerem őt vezéremnek az alkotmányos élet mezején, de önkényeskedését eltűrni nem fogom soha".

Oroszi Miklós keményhangú, szókimondó írása felért egy hadüzenettel. Nemcsak a megyét és annak "erős" emberét uszította maga ellen és bizonyos fokig a város ellen, hanem a megyében mindenható Deák-pártot is, amelyhez eddig ő is tartozott. Biztosra vehette, hogy a valóban akarnok természetű Török alispán nem fogja válasz nélkül lenyelni a nyilvánosság előtt hozzávágott igazságokat. Pártja támogatására sem igen számíthatott, hisz már eddig is fekete báránynak tartották a Szentesen - különösen 1865 óta - kialakult, mindenkit elhomályosító tekintélye, s elsősorban az "intelligens úri elemet" kirekesztő népi tömegbázisa miatt. Az elkövetkező kiélezett küzdelmekben két tűz közé szorul, s mint látni fogjuk, ez megpecsételi sorsát és hosszú éveken át a városét is.

Labádi Lajos