Egyre jobban szeretek a tévében futballmeccset nézni. Mert az pihentet. S mert valamelyik csapatért kellemesen izgulok, ez is szórakoztat.
De egyre jobban élvezem a félidőkben és a meccsek végén történő értékeléseket is. Mily kedvesen, mily irigylésre méltóan tudnak véleményt cserélni! Hogy fel tudják hívni a figyelmet arra, hogy a győztes miért nyert, s a vesztesnek mi volt a hibája. Pedig ők sem csak szakemberek. Ők sem egészen tárgyilagosak. Ám tudják kezelni és szalonképessé tenni elfogultságukat.
Legutóbb például a magyar bajnokcsapat - a Debrecen - svéd ellenfelét azzal a nem várt szóval értékelték, hogy "alázatosan fociztak". Nem voltak sztárok, nem sziporkázott a játékuk, de alázattal védték kapujukat és őrizték meg kapujuk bevehetetlenségét.
Mindig tudtam, hogy az alázat nem csak vallási erény, ami miatt sokan nem tudják sokra tartani, hanem sport-erény is. A védekező játék leghasznosabb segítő társa. Így aztán csak ajánlani tudom minden kedves magyar polgárnak az alázatot, hogy annak segítségével hatásosan tudjuk védeni értékeinket, magát a demokráciát is, ha már lassan 18 éve ez lett a sorsunk.
Miben látom én érvényesülni a polgárok nélkülözhetetlen alázatát? Például abban, hogy hazája iránti szeretetből nem dől be álhazafias szólamoknak, hanem alázatosan keresi a politikusokban is az alázatot. S azokba meri bizalmát vetni, akik alázatosan politizálnak.
A kormányon lévők például úgy alázatosak, hogy őket csak az ország gondja érdekli akkor is, ha annak szolgálata népszerűtlen. A hatalmat úgy lehet alázatosan működtetni, ha annak birtokosai komolyan veszik József Attila intelmét: "Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni." A hatalom birtokosai attól is alázatosak tudnak lenni, ha komolyan elgondolkodnak azon, hogy mit jelenthet a keresztény hitvallás egyik mondata: "alászállt a poklokra", vagyis a világ Megváltója tényleg nagyon alulról kezdte munkáját. Bizony-bizony van hová alászállnia annak a kormányzatnak, mely attól is alázatos, hogy látja: sok a szegény kis hazánkban.
Az ellenzékben lévők alázata - ha egyáltalán meg akarja ismerni - attól alázat, hogy tudomásul veszi a haza érdekét. A haza érdeke pedig az, hogy az éppen hatalmon lévők jól végezzék dolgukat, és azt az ország népe képes legyen meg is tapasztalni. Ezért még a hatalom megszerzése érdekében sem válik ellendrukkerré, mert a "minél rosszabb, annál jobb" elve tényleg hazaáruló elv. Vagyis: az ellenzéki gondolkodás attól országmentően alázatos, ha komolyan veszi az Írás szavát: "Mindennek megvan a maga órája. Ideje van a háborúnak és ideje a békének." Az ellenzéknek akkor jó a szeme, ha alázatosan észreveszi, hogy a haza üdve hatalmon kívül is szolgálható. És csak az a fontos, mint ahogy a svéd csapat csak egyet akart: gólt nem kapni. És győzött is, ilyen alázattal.
Vági László