Tisztelt Mód László Úr!
Elnézést kell kérnem az önnek felháborodást okozó cikkem egyes megjegyzésiért. Elolvasva újra irományomat, van egy zárójeles megjegyzés ami sértő lehet önre nézve. Tudjuk mindketten, hogy volt egy több évvel ezelőtti beszélgetésünk hármasban az Újszentesi református pappal. Akkor azt a következtetést vontam le, ön is a Mesterségek háza létrehozásában segítkezik. A ház, ami a két testvérváros közötti híd szerepét hivatott betölteni és amire EU-s pénzt kapott a város (Szentesi élet több cikke). Elnézést még egyszer, mert nem tudtam, hogy ön önzetlenül saját költségén végzi e munkát. (Most pedig feltehetném a kérdést ki a valódi megbízott, és nem végzi el dolgát, de nem merem.)
Írásom nagyobbik része azzal foglalkozott miként történhetett meg, hogy egy jobb sorsra hivatott magyar közösség történelmi események, kishitűség következtében felszámolja önmagát. Ezért kértem, hogy szakember állítsa össze az anyagot, hogy az ide látogató közönség levonhassa a következtetést - ami kicsiben egy emberöltő alatt bekövetkezett, az megismétlődhet a nemzettel is.
Remélem átlag magyar állampolgárnak nevezhetem magam és ha én felfigyelek olyan megjegyzésekre az írott, látott, hallott médiában, ami irritál és kétségbe ejt, remélem más is felfigyel.
Minden jó érzésű embert bánt, ha nyereg alatt húspuhító martalócnak állítja be a honfoglaló magyart. Mátyás király román volt, a labancok is magyarok voltak, Kossuth szélhámos volt, Kádár nem volt hazaáruló, az '56-os forradalmár fejében agy helyett takony van, tulajdonképpen ma már nincs is olyan, hogy magyar, ez már egy európai nép "egy hibrid", a Szent korona pedig egy kalap stb. stb.
Mint átlag magyar remélem, hogy csak a Rózsadombról és a Szemlőhegyről ilyen a kilátás, esetleg csak az Operabálok közönsége ilyen hibrid, de mi átlag magyarok büszkék vagyunk származásunkra és tisztelni való elődeinkre.
A haza folyamatosan cserbenhagyta határon kívül rekedt fiait, feladatunk, hogy mentsük, ami menthető. Országhatáron belül pedig ne hagyjuk, hogy unokáink fizessék dédapáik adósságait. Ne olyan hazát kapjanak örökségül ahol génhibás pedofilok vonulnak az utcán a boldogság jogáért, ahol nem degenerált tévésztárok a példaképek, ahol a józan paraszti ész diktál és nem a média megmondó emberei.
Én így látom a dolgokat, ha az ön által összeállított bővített Újszentes múltját bemutató kiállítás hasonló mondani valót sugall örömmel segítek. Sőt akkor is segítek, ha csak egyszerűen felhalmozunk bizonyítékokat, hogy volt valaha egy magyar közösség, amit Újszentesként jelöltek meg a térképen.
Gődér Lajos