2007. július 27.

Színészsorsok

Idén már több színész hagyott itt bennünket, legutóbb Darvas Iván 82 évesen, de előtte Szakácsi Sándor, Kaszás Attila, 50 év körüli korban. Védtük-e őket, fogtuk-e a kezüket? Hagytuk, hogy mindkét végén égessék a gyertyát! Az egyik legnépszerűbb média, a tv adott-e nekik színészi szerepeket, vagy csak a "ripacskodás" jutott valamelyik beszélgető-műsorban? Csak most, haláluk után foglalkoznak velük, pedig ". nem a sírjukra kell száz virág."

E tragikus események e-szembe juttattak egy több mint 30 éve halott színészt, Pécsi Sándort, kinek alakításaira már csak az idősebbek emlékezhetnek. A most meghaltakról úgy-ahogy emlékezgettek, én most mégis inkább Pécsi Sándort idézném fel. Igaz, pár hónapja az MTV is szánt rá egy negyedórát.

1922 márciusában született és már 1972 novemberétől nincs köztünk. Nem volt egy Adonisz, alacsony, kövérkés, ikszlábú, kissé félénk, már fiatalon kopaszodó, de vibráló, sugárzó egyéniség volt. Számomra az egyik legmélyebb alakítása Schiller Ármány és szerelem című drámájában az apa szerepe volt. Egyik szerepét sem játszotta túl, ezt sem, a mély átélés volt a módszere.

A II. világháború nehéz napjaiban, 1944-ben fejezte be tanulmányait. Szombathelyen kezdte a pályát, innen vitték katonának. Ausztriában megszökött, Szlovákiába menekülve élte túl a világégést. A háború után Miskolcon lépett színpadra, 1946-ban Várkonyi Zoltán Pestre hívta a Művész Színházba. Eredeti neve Péchy volt, ezt magyarosította Pécsire. Élete nagy részét a Madách Színházban töltötte, részese volt a Bozóky István rendezte 1955-ös emlékezetes Gorkij: Éjjeli menedékhelyének. Kárpáti Aurél neves színikritikus szerint több külföldi előadással is összevetve a legjobbak közül való ez az előadás. Pécsi Sándoron kívül szerepelt még benne Tolnay Klári, Greguss Zoltán, Dajka Margit, Timár József, Darvas Iván, Psota Irén, Soós Imre, stb.

Ezekben az években szinte minden magyar filmben szerepet kapott, sokat szerepelt a tv-ben Kiss Manyival és Domján Edittel. A komikusságot csak rám fogták - mondta, ha kell 2 perc alatt elkomolyítom a közönséget. Alapjában valóban vidám, bohókás alkatú volt, mégis komoly szerepeiben alkotott maradandót.

Legnagyobb sikereit orosz darabokban érte el. Bűn és bűnhődés Marmeladovja, Éjjeli menedékhely Lucája, Cseresnyés-kert Gajevja, Három nővér Andreje vagy a Sirály Szorinja. Élvezte a vígjátékokat, ezért vállalt sok kabarétréfában szerepet. Kaboshoz hasonlóan ő is kiválóan formálta meg a mellőzött és háttérbe szorított kis embert.

Talán legtöbbünkben a Pillantás a hídról Eddie Carbonéja maradt meg (akkor még sűrűn voltak színházi közvetítések és tv-játékok a televízióban). Utolsó premierje A hattyúban volt, Shakespeare Falstaffjának bemutatóját már nem érhette meg, hiába tanulta be a szerepet, az égiek mást akartak.

Valamennyi alakítását komolyan vette, rutinból nem oldott meg semmit. Mélyen élte át szerepeit, épp ezért hiteles alakításokat hagyott ránk. Sajnos ma már alig-alig láthatunk tőle valamit. Pedig érdemes lenne olyan darabokban is látni, ahol csak mellékszerepe volt, mert azokat is legtöbbször főszereppé tette, hiszen mindenből a maximumot próbálta kihozni.

Dr. Horváth György