2007. július 27.

Kánikula idején

Ebben a rekkenő hőségben még egy pohár friss víz is a megváltódás érzetét tudja kelteni. De hálásak tudunk lenni érte!

Így vagyok én egy-egy váratlanul felkínálkozó gondolattal, szemponttal is. Valósággal felüdülök tőlük, s mindjárt azt képzelem, hogy más is így van vele. Például a mostani kánikulás délutánokon jeles írónknak, Nádas Péternek vagyok hálás azért, hogy legújabb könyvében üdítőnek tűnő gondolatokat is tudott nekem felkínálni, s nyilván másoknak is, akik attól szenvednek, hogy tele van a mai magyar élet botránkoztató értelmetlenségekkel.

Felteszi többek között a kérdést: Nem hiányoznak-e sokak elméjében fontos belátások? Például annak belátása, hogy bizony "a globalizáció és a környezeti pusztulás adott feltételei között igen szűkre van szabva bármely magyar kormány játéktere". Mert ez a belátás meg tudná puhítani "úri, magyar, keresztény" lelkünk szigorúságát, s nem kívánnák azoktól, akik sok szempontból kötéltáncra vannak ítélve, hogy úgy viselkedjenek, mintha széles országúton közlekedhetnének. S ha történnek az utakon balesetek, akkor nem sietnénk meg is nevezni azokat, akik miatt az utak nem olyan szélesek, hogy feleslegesség tennék az autósok fegyelmezettségét.

Nádas Péter azzal is próbálja csillapítani sokak idegeskedését és orruknál fogva való vezethetőségét, hogy emlékeztet valamire. Arra, hogy nem kevesen hajlandók a közvélemény-kutatók kérdéseire "félénken vagy pofátlanul" hazudni, de a szavazófülkék magányában nagyon őszinték. Ha ez tényleg így igaz, akkor ez lehet akár hűsítő borogatás is azok számára, akik a gyakori közvélemény-kutatást lázmérőnek használják. S talán nem vesszük 100 százalékosan biztosra, hogy a magyar nép lelke arra való, hogy a hataloméhes magyar önérzet is biztosabban járjon a saját két lábán.

Végül pedig, mint vallásáért kötelezetten izguló öreg lelkipásztor, jólesően érzem üdítő italnak Nádas Péter következő a szavait az intézményesen fungáló egyházakhoz: "Talán a reformáció óta soha nem volt ilyen világos, hogy az intézmény krisztianizációja továbbra sem elkerülhető." Vagyis a hívő magyar polgárok jól teszik, ha gyógyító borogatásnak fogadják el, ha a társadalom egyházon kívül nagyobb része Krisztus lelkét keresi rajtunk, s ha nem találja, akkor ezért és csak ezért nem szeret bennünket. Ez is lehetne egy olyan belátás, melynek uralomra jutása megtölthetné a templomok padjait, és nagyon megnövelné a szószékek tekintélyét hazánk javára.

Ezen a hétfő reggelen így gondoltam tovább egy jeles magyar író néhány gondolatát. Istennek legyen hála, ha nem hiába vetettem papírra továbbgondolkodásom eredményét. Hátha ezzel tettem valamit a lelki kánikula ellen, ami még nagyobb vész a meterológiai kánikulánál.

Vági László