Nem a lapcímre gondolok: jó, hogy van. Ám számomra is volt szentesi élet. Születésem napja 1928. november 17. óta mindig volt. A szülői ház akkori címe: dr. Prjesz Zsigmond utca 25. Ma Esze Tamás. Amarról sajna sokáig nem tudtam semmit, majd amikor "kitagadták" vagy letagadták, mert zsidó volt, s helyette Egán Edéről neveztük lakóutcánkat, kezdtünk gondolkodni: mi történik körülöttünk?
Majdnem ugyanúgy, mint ma sem, nem mi, "alsóbb rétegek" határoztunk a város dolgaiban. Majd 1945 után, főleg később úgy tűnt: lesz beleszólás. Népi.
Nem felejthető, hogy 1950-ben még én is tagja lettem a városi tanácsnak. Kazánfűtő voltam akkor a Szentesi Vajüzemben. Szovjet mintára. Vagy majdnem. Ha jól emlékszem, kezdetben Vajda Imre jó hírű kertész volt az elöljárónk. Utána Török János kubikos. Igazi munkás testület jött létre. Nem vettem észre sem jót, sem roszszat. Tanulatlanul mihez érthettem volna a városirányításból? Legfeljebb abból sejthettem valamit, amikor szóba került a vébé előtt, hogy rosszul áll a begyűjtés. A szót: begyűjtési, beadási kötelezettség - értettem.
Édesapám, Kaczúr Péter hét gyermekes kubikos nevére tíz hold földet írt be a nagykönyvbe Németh Ferenc, szintén egykori kubikos, a földosztáskor éppen városi mezőgazdasági osztályvezető. Aztán, amikor Vecseri doktor ügyvéd birtokából kihasították Kistőkén a tíz holdat és nyomban megtudtuk, mi az a beadási kötelezettség, apám haragossá lett. - Miből adjunk? Hát még semmink sincs.
Nevettek rajtunk a környék régi parasztgazdái. És amiben tudtak segítettek. Aradi János 30 holdas két lóval, ekével, boronával jött hozzánk.
- Legalább kukoricát vessünk.
- Hogy fizessek érte? - mondta apám, mint újgazda. Még vetőmagunk sincs.
Vetőmagot meg adott a másik szomszéd, a 300 holdas másik Aradi gazda. Azzal, hogy majd kukoricakapáláskor visszasegítjük. Elvégre szükség esetén hatan is talpon voltunk. Így telt a legelső tavasz, nyár, ősz. Annyi munkánk tán sose volt. Mégis éheztünk szinte, hiszen a beadási kötelezettséget teljesíteni kellett. Mert, ha nem írta be a begyűjtőhelyen az illetékes, hogy mit, mennyit vittünk be, - gabonát, zsírt - akkor hiába vittük volna az őrölni valót a malomba. Csak akkor őrölt a malom, ha a beadással készek voltunk. Készek lettünk teljesen.
Kaczúr István